Tolnai Napló, 1952. január-június (9. évfolyam, 1-150. szám)

1952-06-22 / 145. szám

1»52 JUNIUS 22

NAPLÓ

Lgyűfflk a túlerővel szemben is győzni fog...

június közepe Tan s fenni kell a ka- Szát, áztatni a gereblyét, egyszóval fel kell készülni az aratásra. Ezekkel készen is vannak az aratók, csak éppen a részt keveslik.

— Nekem az a véleményein, ho£y ebből a keresetből megélni nem tehet. Közel másfél holdat kell learatnunk, hogy egy mázsa gabonái keressünk, s ezért még be is Ke.Il hordani a szérűbe a gabonát. Ezek után, ha azt akarjuk, hogy a mi részünk Ls ki tegyen csépelve, el is masináztathatjuk. s a részből részt fizethetünk. A kereset — uram bocsáss, hogy így nevezem ezt a kö nyöradományt — kevés — mondja Lénárd József az összegyűlt aratómunkásoknak.

— Igaza van Lénárd szomszéd, ezen már mi is sokat gondolkodtunk, hogyan lehetne könnyebben megélni kis keresetünkből. Bevallom őszintén, nekem nem sikerült még gazdaságosabban, még takarék oss abban lleosztanom a keresetem. Mi nélkülözünk — mondja Haidics Mihály, s a többiek, mivel az ő életük közös problémáját mondta el, igenlően bólintottak.

Lénárd a részesaratók elé teszi az előbbi papírszeletet, amelyen feleségével számolt, hogyan lehetne jobban beosztani az aratási munkában keresett bért. Amint kézről-kézre járt a papiros, többen megjegyzik:

— Nem kereset ez, csupán ember- nyúzás.

— A kenyér pedig egyedül nem elég a család fenntartásához. Olykor ruha is kell, mezítláb járnak a gyerekek egész késő őszig. Tejet is alig merek hozni, mert hitelbe kell vennem mindent. Én már bánom, hogy aláírtam a tavasszal az aratási szerződést.

— Tavaly ennyiért arattunk, más is megélt belőle.

— Az igaz, hogy más is ennyiért dolgozott, de emlékezzék arra is visz- sza LIaidics Mihály szomszéd, hogy már áprilisban nem volt mát enniök. Úgy vettek gabonát a szűk keresetből, hogy valahogy meglegyenek. Van így értelme az életnek?

— Élünk? Nem, ez nem élet, csak: kínlódás. Égünk, égünk és nem élünk.

— Ami igaz, az igaz, öt gyerekem közül csak az egyiknek tudtam egy pár cipőt venni.

— Megkísérlem, talán az uraság a lf. helyett a 9—10-ért is odaadja a gabonát aratni,

— Gondolod? Én nem sok reményi fűzök hozzá. A szerződés szerint csak a lí. rész illet minket, s ebből nehezen engednek. Emlékezz vissza, éppen a napokban csinált csetepatét az uraság, mert kiskutyánk néhány falást lebzselt a malacok ételéből.

Éjfélig beszélgettek keserves életükről. Panaszt újabb panasz követett, amíg Lénárd közbe nem szólt.

— Száz szónak is egy a vége. Mi az úristennek sírunk. Ha mi nem se. gítünk magiunkon, akkor kitől várjunk szerencsét? Nem, itt nekünk részes aratóknak kell közbelépni. Azt javaslom, hogy holnap reggel menjünk fel a kastélyba és ott az urasággal megbeszéljük és módosítjuk a szerződést. Véleményem szerint követeljük a 11. rész helyett a nyolcadikat, a 16—18 órás munkaidő helyett csak 13 órát dolgozunk, a taka- rodás cl íj a 5 korona legyen naponta.

A égül kérjük, hogy a kapások díja a harmadik rész legyen, s az uraság csépeltesse ki gabonarészünket.

Ha kérelmünket elutasítják, j kezdjük meg az aratást.

Valamennyien helyeselték Lénárd javaslatát s hamarosan papírra vetették azt. A kérelmet mindannyian aláírták.

Másnap reggel Lénárd vezetésére] elvitték a kérésüket a megyepusztai bérlőkhöz. Előbb hall a ni sem akart a fogadásukról, de mikor látta, hogy az aratómunkások hajthatatlanok, beengedte őket az előcsarnokba. Miután felolvasták a kérést, sokáig szóhoz sem tudott jutni, csak ké- kült-ződült mérgében. Végül is a csendőrökkel fenyegette meg a munkásokat. Haidics Mihály a többiek nevében elmondotta, hogy szívesen aratnak az idén is úgy mint azelőtt, ha a kérést most teljesíti.

— Maga talán nehezebben tud megélni, mint társai?

— Nekünk egynek sem könnyű a megélhetése. Vegyük példának az én családom életét, nézzük meg, mit vásároltunk, hogyan éltünk egy éven át, s azután nyilatkozzék méltóságos uram.

— Nekem maga ne példázhasson, mert én jobban tudom mit vett, miből élnek, mint saját maguk. Éppen a napokban fogták el a maga fiát a csendőrök, mert cseresznyét lopott a gyümölcsösömből. Maguk tehát a munka helyett, a rendes kereset helyett lopásból, % most meg a zsarolásból akarnak megélni. Ezek után még maga akar nékem példázgatni?

— Ha lopni kell mennem, vagy gyermekeimnek ez csak azért következett be, mert az úrnál is tavaly éh- bér^rt kellett aratmmk. A kényszerű lopást akarjuk elkerülni most, amikor társaink nevében kérjük, hogy emelje meg a munkabért. Kéréseink jogosságát az életünk bizonyítja.

Takarodjanak ki a házamból, mert csendőröket hívok. Nincs tár- gvalnivalóm magukkal.

Egyenlőre felesleges, mi a saját lábunkon is kimegyünk.. Társainknak azonban elmondjuk, hogy kidobott bennünket és kérésünkkel együtt a pokolba küldött. Annyit azonban már is megmondhatunk, amíg nem teljesíti kérésünket, egy aratómunkás sem áll munkába.

— Kifelé, kifelé, a szerződést még a tavasszal aláírtátok kutyák, akkor nem volt kifogástok ellene, hát legyen jó most is. Takarodjatok ki. Ha ennyi rész nam elég, akkor a többit majd a csendőrökkel megadom.

A í 1 főből álló küldöttség elhagyta a kastélyt, s útközben azon tanakodtak, hogy mitévők legyenek. Előbb úgy határoztak, az aratók egy része megkezdi az aratást, de annyira lassan dolgoznak, hogy a gabona túlérik s a nagy szemveszteség elkerülése végett a földesúr mégis kénytelen lesz engedni. Ez a kezdeményezés nem talált egységes helyeslésre. Ismét Lénárd javaslatát fogadták el. Úgy határoztak, hogy egységesen ve szik fel a küzdelmet a bérlővel szem ben. A részesaratók közül senki sem kezdi meg az aratást, s hogy követelésüknek még nagyobb súlyt adjanak, a zöldelő gabona egy részét le- tapossták, több helyen pedig zölden vágták le.

A megbeszélés eredményeit aztán néhány nap alatt elvitték a környező puszták dolgozóihoz, hogy lássák: meggyesíek legények a talpukon, keresztül viszik követeléseiket.

(Folytatjuk)

Az amerikai imperialisták

háborús bűntettei

A Pécsi Bőrgyár kultúrgárdájának csereműsora a Bonyhádi Cipőgyárban

Tolna megye részesaratóinak nagy rész* a földesurakkal és a bérlőkkel kötött szerződést semmisnek nyilvánította és sztrájkba kezdett. A tamási és a dombóvári járásban ostrom- állapot uralkodott. Nagyszámú katonaságot és esendőrséget vontak össze a meSVe területén, hogy letörhessék az aratóeztrájkot ... Az aratók részben a túlerőben lévő fegyvereserők. támadásai. s a követeléseik részbeni teljesítése következtében 2—5 heti sztrájk ■tán csaknem mindenütt munkába álltak.

Tamási 1905 június

A nap utolsó sugarait vetette Tamási köaség házainak falára, a levegőben úszó porfelleget még utoljára ▼örrös fénnyel világította meg s te- fxrkett a nyugati horizonton. Tamási iBtcáá szokatlanul néptelenek. Most •era jöttek annyian a kukorica harmadik kapálásából, de kevesebb gon- ifot fordítottak a napraforgó talaj- jrttmkáira is, mint az előző években. ,fA kapuk aljában itt-ott csoportosan beszélgettek az emberek, mindenki1 tad ni, eejteni vélt valamit

Feszült, nyugtalan hangulat lett Iterá a községben. Egyesek a közsé- |get körülvevő nagybirtokok kasité- teainak. hüs mélyén véltek valami különöst, mások a szélsőséges időjárásban keresték a nyugtalanság okát. Olyanok is akadtak azonban, akik a ííffiledező cselédlakások felé tekintettek.

LénArd József negyven év körüli részesarató is, aki a meggyespusztai iwhrkban töltötte életének jelentős .részét, megnézte a lenyugvó napot, * amikor eltűnt a láthatáron, beszólt feleségének:

‘— Mennyi idő van?

— Fél nyolcat mutat a ketyegő.

— Nagyon jó — válaszolta, de Inkább magjának, mint feleségének. Néhányszor mélyet lélegzett még a meleg levegőből, körül hordta tekintetét a környező dombokon s bement » sötét, nyirkos szobájába. Nyugodt, kissé ernyedt mozdulatokkal az; «eztalfíókban, majd a nyikorogva nyíló szekrényben tiszta papírt és teruzát keresett. Homlokára mély barázdát szántott az idő. Most, hogy két-három percemként leírt egy-egy számot, felelevenedett előtte a múlt: hívatlanul fe letelepedett köréje a sok régi emlék, a nélkülözés, a megaláztatás. a nélkülözés és a sok robot.

Hosszan, elmélyülte® gondolkodott mielőtt leírt egy-egy számot Olykor az űjjaán adott össze, <? ha így nem ment, a feleségét hívta segítségük

—Mennyibe kerül egy pár cipő, a kasza, a kapa hány koronát tesz ki? Mennyi pénz lenne elég szűkösen egy bélen?

S Lénárd József amint a válaszokat megkapta, összeadta a bevételt és a tervezett kiadást... nagyot sóhajtott, 9 utána nyomban kacskaringé« káromkodás hagyta el ajkát. 150 koronával több kellett volna, hogy kicsit is emberibb módon élhessenek. Az egyre erősödő sötétségben megfájdult a szeme az erőltetéstől. Lámpát gyújtottak és elfogyasztották szegényes vacsorájukat. Kérges kezében megtörte a száraz dohányt, cigarettát sodort és rágyújtott.

Kínt már öreg volt az est, amikor ablak alatt árny suhant el: előbb egy, majd kis vártaira a második, a harmadik, az ötödik, a tizedik követ, kezelt.

— Jöjjetek beljebb atyafiak — *zóU ki nyugodtan Lénárd József, mint aki tudja, hogy őt keresik. Kopogás hangzik és egymásután jelennek meg az ajtón kiszűrődő lámpafényben a közeli puszták cselédeinek ráncos, megtört, sok szenvedést eláruló arcuk. Itt van Haidics Mihály, Takács Péter, de eljött az eddig magát mindenből kivonó Szabó János is,

— Jó estét adj isten.

— Jó estét mindannyioknak, amíg hely van, jöjjenek beljebb. Talán akad néhány szék is, amire szomszédok még leülhetnek, de ha kevés lesz, a földön is megtudunk ülni.

Tizen jöttek Lénárdékhoz, hogv elbeszélgessenek eddigi életükről, napi munkájukról és egyéb terveikről. Már több alkalommal jöttek össze baráti megbeszélésre, megismerték egymás baját, bánatát, s azt többször is ismételték: közösen könnyebb volt viselni a nyomorúságot. Ma az aratásról beszéltek legtöbbet, hisz

Június 14-cn üzemünk kultúrottho- nában a Pécsi Bőrgyár kultúrgárdá- ja csereműsor keretében\ vendégszerepeit. Az érkezés mozzanatai az előadás műsorának számai és a szereplők határozott mozdulatai az alapos előkészítést igazolják. Az építőkritika hatása íg.en gyorsan érezteti hatását a pécsi bőrgyár kultúr gárdájánál, mert amit nyújtottak dolgozóinknak, a szocialista művészet gyöngyszemei voltak.

A „Békehadsereg“ szereplőinek hangjából a 800 milliós béketábor ereje volt érezhető. A „Korbács“ című színmű az amerikai imperialisták elnyomását tmutatta be igen nagy hatással. A szereplők mélyen átéreztek a darab mondanivalóját és sikerült is nekik azt tökéletesen kihozni.

A magyar-orosz szvit a két baráti nép táncainak gyönyörű motívumait mutatták be. Az ízléses ruhák a tánc- csoport sikerét nagyban emelték. A kultúrtalálkozó igen komoly hatással volt üzemünk tánccsoportjára, aminek segítségével erős fellendülés várható.

Leszűrve a tanulságokat, elmondhatjuk, hogy a csereműsorok rendezése bár költséges, mindkét fél részére, de egyik legfontosabb mozgatója az üzemi kulturális fejlődésünk, nek.

Fehérváry György

kuitúrnevelési felelős.

a koreai és a kínai hadifog- * lyok borzalmas megkínzá sáról és tömeges gyilkolásáról nyilvánosságra került hírek és az amerikai intervenciósok egyéb háborús bűntettei felháborodott tiltakozást váltottak ki az egész földkerekségen. Eindhoven hollandiai városkában a lakosság tiltakozó-gyűlést tartott és a következő határozatot hozta :

„Az amerikaiak elvesztették a jogoh hogy embernek nevezzék, magukat. A baktériuraháborúvyal, a védtelen hadifoglyok könyörtelen lemészárlásával túlléptek minden határt. Az egész emberiségnek határozottan és egységesen kell cselekednie az elrugaszkodott amerikai szörnyetegek megzabo- lázására“.

Boatner amerikai brigádtábornok, a Kocsedo-szigeti tábor új parancsnoka kijelentette: „az a szándéka, hogy keményen megbüntesse a hadifoglyokat. Éreztetni akarjuk velük, hogy erősek vagyunk ... Túlságosan optimista volna az a remény, hogy mindennemű vérrontás nélkül vissza tudom állítani az ellenőrzést..."

Kocsedo-szigetére több mint húsz lángszórós harckocsit lettek át- Ide helyezték át, a 187. légigyalogezred állomáshelyét is. Ezt az ezredet a nyugati sajtó hízelgőén „harcedzett köteléknek“ nevezi. A tábor körül felállítottak a harmadik, tíz láb magas szöges- drótakadályt. Boatner megparancsolta, hogy a kulcspontokon létesítsenek líjabb tüzelőállásokat, az őrtornyokat pedig úgy helyezzék át, hogy az „United Press“ hír- ügynökség tudósítója szerint, „a legnagyobb szórási területet biztosítsák a gépfegyvereknek“.

f'"' lark tábornok, a koreai ame^ kai főparancsnok érvénytelenítette azokat az ígéreteket, amelyeket Colson, a volt táborpa- rancsnok tett. A „Daily Compass* című amerikai lap szerint Clark programja a következő:

„1. A hadifoglyok erőszakos rostálását tovább folytatják. 2. Nein hagynak fel Koesedo-szigetén az erőszakoskodással és vórrontással. 3. A koreai és kínai hadifoglyoknak nincs joga bizottságot választani, amely képviselné őket, javaslatokat tenne és panaszt emelne“.

Az amerikai parancsnokság tehát szándékosan csalást követett el akkor, amikor arra számítva, hogy minél előbb végetvet a Dodd tábornokkal kapcsolatos incidensnek, humánus bánásmódot ígért a foglyoknak. Az emberiességről szó sincs, ehelyett szüntelenül azon vannak, hogy bosszút álljanak azokon az embereken, akik leleplezték a koreai fegyverszüneti tárgyalások halogatásában vétkes amerikaiakat

„A Pentagon — írja Drew Pearson, a „Daily Mirror“ szemleírója, ~ dühös amiatt, hogy az ő (Dodd) elővigyázatlansága miatt került fogságba, épp akkor, amikor Washington egy aprólékos tervet dolgozott ki... Truman elnök kijelentette a vörösöknek és az egész világnak, hogy a hadifogoly-kérdésben semmiféle engedményt nem tesz. Franciaország és Anglia vezetői a korábban létrejött megegyezés értelmében ugyanilyen ultimátumot terjesztettek elő. Ezeknek a nyilatkozatoknak minden újságba bele kellett volna kerülniük... amikor Dodd éppen a legfeszültebb pilla- náthán nevetségessé tett bennünket.. .“

a kocsedoi események révén az egész világ tudomást szerzett róla, hogy milyen kegyetlenül bánnak az amerikai militaristák a hadifoglyokkal. Tudomást szerzett a világ a koreai és kínai hadifoglyok igazi állásfoglalásáról, a író1, hogy legfőbb vágyuk minél előbb visszatérni hazájukba. Kiderült, inennyire hazugok az amerikaiak panmind- zsoni kijelentései, hogy „ a hadifoglyok nem akarnak visszatérni hazájukba". Még a kapitalista sajtó is kénytelen most beismerni, hogy a hadifoglyok készek életüket is kockáztatni a jogaikért folytatott harcban. Az „Iomíuri"* című japán lap a Dodd és Colson tábornokok által megkötött egyezményt érintve azt írja, hogy ezzel az egyezménnyel a tábornokok beismerték a hadifoglyok kin vallatását és azokat a vérrontásokat, amelyeket az ENSZ-csapatok a hadifogolytáborokban visznek véghez.

A „Tribüne De Geneve“ című lap emlékeztet arra, hogy korábban is voltak hadifogoly tömeg- mészárlások. így 1952 február 18-án a kocsedo-szigeti táborban, amikor több, mint 200 hadifoglyot öltek meg, illetve sebesitettek meg súlyosan.

Azoknak az amerikai kémeknek a vallomásai, akik korábban ha difogolytáborokbau szolgáltak, s akiket hatóságok elfogtak, arról tanúskodnak, hogy a tábor őrei durva bántalmazással, veréssel és kínvallatással igyekeznek arra bírni a koreai és kínai hadifog» lyokat. hogy mondjanak le hazatérésükről. Tan Kaj Sin elfogott Kuo in in tang-ügy nők el mond ta,

hogyan verték a hadifoglyokat félholtra, majd hogyan égettek erőszakkal a hátukba kommunistaellenes jelszavakat. Az amerikai, felügyelők arra számítottak, hogy azok az emberek, akiket ilyen gyalázatos módon tetováltak, nem mernek majd visszatérni hazájukba.

Az „Observer“ című angol konzervatív lap tudósítója, aki nemrégiben tért vissza Koreából, beismeri, hogy a kocsedoi táborban Csang Kai-Sek ügynökei működnek, akik kíméletlenül bánnak a hadifoglyokkal. A tudósító rámutat arra. hogy a táborban ..a (Kuomintang-bírók testi fenyítésre, megkínzásra, sőt felakasztásra ítélik a hadifoglyokat. A táborban több, mnt 80 hadifoglyot akasztottak fel, sok tábor- részben minden éj tsz,a ka. folynak a testi fenyítések és a kínvallatások“.

A „Christian Science Monitor“ című amerikai lap tokiói tudósítója beismeri, bogy a kocsedoi események igazolták azokat a szemleírókat, „akik azon a véleményen vannak, hogy a fegyverszüneti tárgyalásokat folytató amerikai katonai képviselők az utóbbi időben egyáltalán nem mutattak hajlandóságot a megegyezésre“.

Amikor nyilvánvaló lett, hogy a Kocsedo-szigetcn sínylődő 80 ezer koreai és kínai hadifogoly szenvedélyesen szeretne visszatérni hazájába, a hivatalos amerikai propaganda azt kezdte bizonygatni, hogy éppen ebben a táborban van azoknak a hadifoglyoknak „többsége“, akik vissza akartak térni Észak-Koreába és Kínába. Más táborokban viszont egészen más a helyzet. Az események azonban megcáfolták ezeket a hazug kijelentésekét is.

’Qfájus 20-án a „United Press'* hírügynökség újabb véres leszámolásról adott hírt — ezúttal a Puszan melletti táborból, ahol egy hadifoglyot megöltek és nyilcvanötöt megsebesítettek. A* ügynökség rámutatott arra, hogy a tábor közelében lakó parasztok hallották, amit az őrség támadása előtt a hadifoglyok ezt énekellek és kiáltották: „Éljen a Koreai Népköztársaság!“ „Éljen Kim Ír Szén!“

A hadifogolytáborok nyilvánosságra került eseményei még azokat is megingatták, akik korábban feltétel nélkül igazat adtak a washingtoni koholmányoknak.

„Egész Angliában, ~ írja szerkesztőségi cikkében a „Daily Express“ — mind a konzervatívok, mini a munkáspártiak között egyre több a kétség azzal kapcsolatban, eélszerfí-e túlságosan engesztelhetetlen álláspont elfoglalásával kockáztatni a béke megteremtésének lehetőségét. • • Legjobb volna úgy megoldani a hadi/o- golykérdést, hogy valamennyinket visszaszállítják hazájukba“.