Tolnai Napló, 1952. január-június (9. évfolyam, 1-150. szám)

1952-02-02 / 27. szám

tost FEKtUAlt 3 N fl P t O Olyan emberek a mi !eve!ezőink, kik az egész nép, a’ egész ország szemével nézik munkahelyük, környezetük kérdéseit, akik leveleikkel is küldenek azért, hogy a helyi eredmények országos eredményekké nőjierele, hegy fejlődésünk minden akadályát és akadályozóját eredményesen gyűrjük le Megkesdődött a magyar sajtó leveleseinek I. országos konferenciája Czornbaton délután nyílt meg Budapestén az Építő Szakszervezet szék. ^ házának feldíszített nagytermében a magyar sajtó levelezőinek l országos konferenciája. Mintegy ötszáz levelező gyűlt össze az ország minden részéből: a gyárakból, a tszcs hből és állami gazdaságokból, váro­sokból, falvakból és számosan vetlek részt a konferencián a magyar sajtó dolgozói közül is. A konferencián me^iel-en-tedc: Révai József, Horváth Mérteni e’.vtársaik és « Magyar Dolgozók Pártja Politikai Bizottságának és Központi Vezetőségé­nek több más tagija s a magyar polii- tikjai, gazdasági és kulturális élet szú mos más kiválósága., valamint a Sza­bad Nép megjelenés-éneik 10. évfor­dulójára és h Magyar Sajtó Napjára Budapestre érkezett külföldi küldöt­tek: élükön M. A. Harlamov év társ­sak A Pravda képviselőjével. Laki Teréz elvt-ánsnő, a Szabad Nép evel,ezési rovatának vezetője üdvö­zölte a konferencia részvevőift. davas- latára haital nnas lelik es ed éssal vá lasz­tó tit-ák meg népünk szeretett vezérét, Rákosi Mátyás elvtársat a konferen­cia diszolnökóvé. A díszélnökség tag- s jdiivá választották a Pravda szerkesz­tőségi kollégiumát, a ,,Tartós békéért, í népi demokráciáért!“ szerkesztőségi | kollégiumát, a. népi demokráciák köz­ponti pártlapjainak, továbbá a VHur manilé, az Unit a és a Daily Worker főszerkesztőit s Manulisz Glezosz j elviársat, a görög nép szabadsághősét, ' a nicmairch o fasisz fák által betiltott Riizoszpasztisz című lap főszerkesztő­jét. A konferencia elnökségébe válasz- tq-tfák Révai József, Horváth Márton, Hegedűs András, Kiss Károly, Rónai Sándort Hidas István, Harustyák Jó­zsef, Zsoíinyec Mihály elvtársnkat, a Magyar Doögozók Pártja Poliltákaj Bi­zottságának tagjait, valamint Házi Árpád és Dénes István elv-társakat, a Poíitiikaá Bizottság pó titagija.it. Megivá- laszbo-tták a- elnökségbe a Pravda képviselőjét, Mihail Avarkievics HaT- lamov elviársat. a nemzetközi mun­kásmozgalom nagy harcos lapjának, a .,Tarlós békéért, népi; demokráciára“ képviselőjét, a. Zsenminzsibao, a VHumanité, a Trybuna Ludu, az Unite, a Rudé Právo, a Neues Deutschland, a Scanteia, a Rabotnicseszlco Delo és az österreichische Volkstimme küLdöt- j telt. Az elnökségben helyet foglaltak a magyar sajtó és a levelezők kép- I viselői is. Ezutáp - Beilen Oszkár , elvtáTS, a Szabad Nép szerkesztőbizottságának vezetője tartott beszámolót a magyar levefezőmozgalkxm helyzetéről és fel­adatairól, Heflcii Oszkár elríárs beszámolója Betérj .Oszkár elvtárs beszámolója elején a felszabadulás uitá.ni nagyszerű eredményeinkről beszélt s hangsúlyoz­ta, hogy az építés terén elért ered- [ ménye&nikikel együtt nő, erősödik, fej - ; födik dolgozó népünk, amely egyre , öntudatos-abb. gazdája országának. ..Ennek a növekedésnek és fejlődés­nek nagyszerű bizonyítéka n mj kon­ferenciánk'‘ — mondotta — majd így folytatta: — A kommunista újság alapvető tu- [ hrjdonsága az összeforrottság a mun­kásosztállyal, a dolgozók tömegeivel és ezért a kommunista lapok mindig ' és minden körülmények közölt helyet adnak hasábjaikon a dolgozók hang­jának, a dolgozók leveleinek. A fa­siszta elnyomás. idején, a föld alatt, titokban készült párt-lapjaink is meg­találták az utat a dolgozók tömegei­hez és a dolgozók meg tál állták az utat a rendőrkopók egész fajtájától üldö­zött lapjukhoz. Pártunk illegális láp­jai, a „Kommunista“, a „Dolgozók lapja'“, s a tízéves fennállását ünneplő Szabad Nép, ifjúsági szövetségünk lapja, a-r Ifjú Proletár, rendszeresen közöltek munkás- és paraszt-leveleket az elnyomatás legnehezebb éveiben is. ~ Továbbfejlődött a munkás- és parasztlevelezés a felszabadulás után. A levelezőmozgalom fejlődésének ha­talmas ösztönző erőt adott a Központi Vezetőség 1950 február KM ü’-ése, Rá­kosi elvtárs nagy beszéde pártunk tö- niagkapcso’atainak erősítéséről, a pártonibeOiilii demokrácia, a kritika és önkritika fejlesztéséről. A levelező- mozgalom fejlődéséről, jelentőségének növekedéséről tanúskodik a-z egyes szerkesztőségekbe érkező levelek megnövekedőit száma is. A Szabad Néphez 1950-ben össZesen 27.408 le­vél érkezett. 1951-ben nyolcezerrel több, 35.408 Megyei pártlapjainkhoz 1950 júliusában 2500, 1951 juiusában 4000, 1951 decemberében 4937 levél jött. Közöttük az Észaíkmagyaroreziág- nál, a szolnokmegyei Néplapnál és a PfvtTnegv-ci Népújságnál a feljelentő sebb a fejlődés, — De a leve ez öm ozg-a! o-m felien dőlésének nem egyedüli mértéke ez a számszerű emelkedés. Ennél is je­lentősebb a levélek tartalmában, sze­repében beállott változás, a levelezők munkájában beállott változás. Ma már a szerkesztőségbe érkező levelek zö­mét állandó levelezők írják, akik szinte hivatásuknak érzik ívogy lap­jukat tudósítsák munkahelyük, kör­nyezetük eseményeiről, eredményeiről és gondjairól. Olyan emberek a mi levelezőink, kik az egész nép, az egész ország szemével nézik munka­helyük, környezetük kérdéseit, akik leveleikkel is küzdenek azért, hogy a helyi eredmények országos eredmé­nyekké nőjjenek, hogy fejlődésünk minden akadályát és akadályozóját eredményesen gYűrjük le. Olyan em­berek a mi levelezőink, akik teljesen átérzik, miit jelent az, hogy 045 az or­szág a dolgozó nép hazája, akik ma­gúik is a gazda szemével nézik üze­müket, falujukat az egész országot, olyan emberek, akik együttélnek és éreznek a dolgozók tömegeivel, jól ismerik azok gondjait és örömeit, s minderről állandóan lte&vsmeretesen harcosan és szeretettel tájékoztatják lapjukat. Betten Oszkár elvtárs a továbbiak­ban a levelezőmozgalom jelentőségé­ről beszólt. Elmondotta, hogy a mi levelezőink egyre inkább rendszeres munkatársaivá válnak a lapjainknak és ez is jelzi mennyire a nép saj­tója a mi sajtónk. A munkás- és parasztlevelezök mozgalma — folytatta — és ez a kon. fenemcia is — ragyogó bizonyítéka an­nak, hogy Magyarországon szent do­log a dolgozó nép szabadsága. szent dolog a szólás- és sajtószabadság. A mi munkás- és parasztle velozo moz­galmunk egyik nagyszerű bizonyíté­ka annak, milyen farizeus képmuta­tás a kapitalista országokban a szó­lásszabadságról, sajtószabadságról be­szélni. Igaz, a kapitalista ;a.pok szerkesz­tőségeinek is vannak levelezői •— mondotta Betten elvtárs és felolvasott egv „levelet“, amely a „Life“ c. ame­rikai folyóirat egyik számában jelent meg. Minthogy Edén angol külügyminisz­ternek olyan kis bajusza van, mint Acheson amerikai külügyminiszternek, o%a kérdés, hogy ennek a csinos kis ba­jusznak av ötlete Londonból, vagy Washingtonból származik-e — teszi fel a kérdést a Life „levelezője“. És a Life válaszol: Valószínűleg Aohesoné az elsőség, aki négv évvel idősebb. Az jiyen Eden-bajuszkákkal nevel az imperialista sajtó bárgyú és em­bert« en zsoldosokat a koreai frontra, ilyesmivel nevei üresagyú, becsületet nem ismerő sztrájktörőket és chicagói gengsztereket. A mi levelezőink munkája úgy különbözik a Lile féle levelezőkétől, mint a tűz a víztől, fényes nappal a sötét éjszakától.- Sok nagyszerű kezdeményezés született már levelezőink munkája, levelei nyomán, Az elvtársiak tudjak, hogy a Rőder-mozgalmat Röder Béla elv-társnak egy levele indította el. Az egész ország ismeri ma már Szeműn Erzsi trakloroslúny nevét. An­nakidején a Szabad Nép egyik levele, zője, Kovács István hívta fel rá a fi­gyelmet és a Szabad Népben megje lent egy írás Szeműn Erzsiről, aki zu­hogó esőben levetette köpenyét, hogy a traktort, az ország vagyonát védje. — A szerkesztőségekbe mindennap tucatjával és százával érkeznek olyan levelek, amelyek életünk és építőm un­kánk kisebb nagyobb hibáira, hiá­nyosságaira figyelmeztetnek. Betlen elvtárs példákkal igazolta, hogy ezeknek a leveleknek a lelkiis­meretes kivizsgálása nagyon komon eredményeket hoz, fejlődésünk, épíiű- munkánk komoly emelője, Fekete Mi hály. a Szabad Nép levelezője megír­ta, hogy Bugac inon ostoron a József Afti a tszcs feloszlóban van, a csoport komoly hibái miatt egymásután iep- neki ki a tagok. A levél nyomán in­dított vizsgálat kiderítette, hogy a csoport elnöké és a pártszervezet tit­kára kLskirályoskodóak, ez vezetett a csoport züllésére.’A kiskirályok lévai, lás-a fordulatot hozott a csoport fej­ődésében. Órákon át lehelne sorolni azokat a példákat, amelyek mutatják, hogv a mi levelezőink jószenuí, kritikus, né­pünk, hazánk ügyét forrón szerető emberek, akik nemcsak igyekeznek hanem nagyon komoly eredménnyel igyekeznek segíteni a szocializmus épi tését. Ezért szereti levelezőinket a dolgozó nép, ezért gyűlöli őket :>z el­lenség, megkísérli, hogy fenyegetések­kel riassza el a levelezőt, megkísérli üldözni, munkahelyéről kitúrni közvé­leményünk bátor parancsnokait. — Persze nem áll mindenki egve. nos kapcsolatban az amerikai impe­rialistákká;., aki a bírálatot elfojtja, levelezőinket üldözi. Sok esetben egyés helyi vezetők hiúsága, sértődött­sége, önteltsége vezet a levelezők ül­dözéséhez, a bírálat elfojtásához. De a hiúság, a sértődött Iség. az önteltség nem éppen szocialista tulajdonságuk. — Országosan ismert lett Magony Istvánnak, a Szabad Nép tömörkényi parasztlevelezfljének esete. Magony elvtárs leveleiben leleplezte a község vezető állásaiba belérkőzöüt ellensé­ges elemeket. Az ellenség Magony elv- társ ellen hatalmas hajszát indított. Kizáratták a pártból, a f'öldimüvesszo- vetkezeiből. Rágalmazták, fenyegették. Ma Magony elvtárs itt iil közöttünk, párttagsági könyvét visszakapta, s azok a funkcionáriusok, akik tűrték az ellenség garázdálkodásait, komoly pá r t bü ntt ett és t kap ta.k. ~ Még egy esetet. Láng Lajos elv. társ, a miskolci MÁV igazgatóság dol­gozója, ,a Népszava és az Északma- gyarország levelezője, a Népszavának írt levelében felhívta a figyelmet ar­ra, hogy a miskolci MÁV igazgatósá­gon vezető állásban ül egy volt nyi­las vészbírósági tag. Az igazgatóság pártszervezete és a vasútpoiitibai osz­tály Láng elvtársat kezdte vizsgálhat, ni, majd alaptalan vádak alapján ki­zárták a pártból. Láng elvtárs nem­régiben résztvett levelezőink borsod- megyei konferenciáján. Büszkén mu­latta fel visszakapott pártkönyvét: A párt megvédte öt, megtorolta a rajta esett sérelmet. Láng elvtárs a kon ferencián azt mondta: „A múltban az a közmondás járta: Mondj igazat, be­törik a fejed. Az én esetem bioznyií- ja, hogy ma már ez jnáskép van,1' — Igen, máskép van. Ideig-óráig érvényesülhet az ellenség keze vagy befolyása a levelezőknek, bírálóknak üldözésében. Do a párt előbb vagy utóbb felderíti az igazságot és meg­érdemelt büntetéssel fogja sújtani azokat, akik nagyszerű katonáit, a be­csületes munkás- és paraszt levelező­ket üldözik. A mi nagy Pártunk Po­litikai Bizottsága szeptemberben fog. lalkozoM a munkás- és parasztleveie- ző mozgalom helyzetével — mondotta ezután. A Politikái Bizottság határo­zatot hozott, amelyben hangsúlyozza: ,,A levelezők népi mozgalma pártunk és népköztársaságunk belső demokra tizmmának sarkalatos pontja, a dolgo­zók legszélesebb rétegeit közvetlenül bevonja a párt és az államvezctés, az ellenőrzés munkájába, megteremtve a bírálat és önbírálat tömegméretű ki boniahozásának alapjait. Ezért mm den olyan törekvés, amely a levelezők üldözésére, leveleik cenzúrázására irá­nyul — pártellenes és a népi demo­kratikus rendszer elleni megnyilvánu­lás/' A Pofit '.rai Bizottság ülésén nagy szeretettel beszélt a munkás- és pa- rasztlevelezök munkájáról a mi drága Rákosi elvtársunk. Nagyon nyomaté­kosan hangsúlyozta, hogy szerkesztő »egeinknek, pártszerveinknek, á ia- mi szerveinknek minden erűvel ki keli állniuk azok mellett, akiket bírálatuk, levelezömunkájuk miatt üldöznek, s nem elég megvédeni a levelezőket az üldözéstől, hanem teljes erkölcsi és anyagi elégtételt kell adnunk nekik, s keményen meg kell torolni az üldö­zést, a bírálat elfojtásának minden esetét. A továbbiakban a munkás- és pa­rasztlevelezők jogait és kötelességeit foglalta össze Bellen elvtárs. Elmon­dotta, hogy a evelezőt nem választ­ják és nem jelölik ki. Senkinek sincs jogában előírni, hogy a levelező mi röl írjon és miről ne írjon. Nem aka­dályozhatja meg senki ’ abban, hogy bármelyik lapunk szerkesztőségébe ír­jon. A szerkesztőségek sérthetetlen .jo­ga, hogy azzal a dolgozóval tartsa­nak levelezői kapcsolatot, akivel akar nak. — Ez azonban nagy felelősséget ró a levelezőre is, a szerkesztőségek­re is. A levelezőnek féltő gonddal kell megszerkesztenie leveleit, gondoskod­nia arróí, hogy pírnak minden adata helytálló legyen. — A levelezőnek a legjobb leikiis merete szerint kell levelét megírnia, de ugyanakkor tisztíibcm kell lennie azzal, hogy amikor ö levelet ír a szerkesztő séfbe, mér nem magánlevelet ir, a köz­vélemény t'-’rnácsa és ezért helyes' ha levélírás előtt tanácskozik drigozotur I sóival. pártszervezetének tagjaival, | igyekszik tényleg környezetiek, dol­gozótársainak véleményét, hangulatai örömét és panasza-'1 köze ' i- ni a v; * kesztőséghez. — A levelezők folytatta IVmmi elvtárs — támaszkodjanak a párt'/,'; vezetőkre és a. ok vezetőségeire. Fűi dúljanak hozzájuk tanácsért, besze.- jók meg velük prob é-ináik t. 1 - a pap szervezetek támogassák, karolják l>" munkájuk nagy erőforrását, a lev zök mozgalmát, lanm-iis.jk de ne támogassák agyon. Engedjék s/é lesen érvényesülni u levelezők sajátj hangját, meglátásait. Tanácsúikkal I sz„ csitsék ki a levelezők látóköréi, ne akarják szőkébb korlátok közé szorítani. j — A szerkesztőségek kötelessége, hogy a maguk részéről is a lega'apo sáliban ellenőrizzék a levelek túrta; mát. A levelek közlése előtt győződ jenek meg arról, hogy az azokban foglaltak helytállóak, hogv a lev, i tartalmáért olvasóik előtt az egész, nép előtt vállalhatják a felelősséget. — A szerkesztiW'gék föladata, hogy gondosan tanulmányozzam:’ minden egyes levelet kü ön-külön és tanul má­nyozzák a leveleket összeségiik ben is. — A szerkesztőségekbe/ mondói, ta — naponta sokezer levél érkezik, és természetesen nem lehet távolról sem az összes, vagy a legtöbb levet. közű ni. De a lapoknak nem szalud beérniük azzal, hogy számszerűen elég levelet közölnek, hanem úgy keii dolgozniuk, hogy a legjobb, a legjelen tő sebb, n legje 1< mzöbh leveleket kö­zöljék, úgy kell dolgozniuk, hogy sze­repel jenek a lapokban a nem közölt levelek is, merítsenek azokból a szer­kesztőségek cikkeikhez, írásaikhoz az egész lap megszerkesztéséhez. Ezután Betten elvtárs a levelezők neveléséről beszélt- A levelezők ne­velésének formái az ankét,ok értek ez letette, egiyéni beszélgetések a Levele­zőkkel — mondotta. — Sztálin elv­társ a levelezők neveléséről a követ­kezőiket mondjg: ,,A munkás- és iu- lusi leve'ezöket természetesen meg kell tanítani az újságírás-technika nemi minlneumdri'. De nem ez a !<•<;- fontosabb, A legfontosabb az. hogy a munkás- és falusi levelezők munká­juk folyamán 'tanuljárnak és neveljék ki magukban az aktív lársada'mi munkásnak és újságírónak azt az ér­zékét, amely nélkül levelező nem tudjn teljed te ni küldetését és amely nem növelhető kj a tanításnak a szó beclinikai értelmében veit mestersé­ges módszereivel.“ — Azt hiszem, nemcsak a Szabad Nép munkatársad és levelezői, hanem égész sajtónk munkatársai és levele­zői mély meghatottsággal olvasták Rákosi elvtárs meleghangú üdvözletét a jubiláló Szabad Néphez. Ez a leg­nagyobb kitüntetés is je'to annak, milyen nagv megbecsülés övezi a mi saij tónkat,-*- Abban a megbecsülésben, ame liyet a mi sajtónk kivívott, nagy sze­repe van fúrnák, hogy lapjaink, a munkás-, a paraszt- és értelmiségi le. velezök sági tségóvel elméi v ítélték kapcsolataikat a dogozók tómogeiveü egyre jobban ismerik azok minden prof IV tc; >.T+jéfc kezüket -a dolgozó n. p ütőerén ismerik azoknak őröméit é* gandjep- Dolgozzanak levelezőink abban ouszke tudatban. hoyv munkájukra <<*••>»( •> I-• Ml, ttcV-i • - UH- . do "ózó népünk s'/omit iá {1 mi nagy­. HTMtia oá; -Ilik O /•/;».).. .. :iIn .|! I bubiké tudatban, hogy munkatuksi sz'-retö gondolkodássá! igyc'.i :> mi drága Rákos; e vtáisimk. * A Bot on e.vNus bos/aino 1 óla után u» ifi ml'i.i \ f. ;1’:mi ; .... ' • vies károly vajai a per'vrdi.ki bá­nyászok üdvözletét tolmácsolta. II- mondotta, hogy' a mu tbun, a Horthy* rend-zűr idején nem egyszer kenye­rét vesztette aki bírálni, kriii/úhv. merte a bányába,, ura kodé állapoto­kat. Övele is megtörtént ez. Ej-pön elmondotta, hogyan le;: a fMszabzidu. ’.ás után leve.cző. — Amikor irtani a Szabad Népm-U egy pár levelet - mondotta. n vá­laszokból megértettem, mi n levőVz'p- ritk a kötelessége. Mi olyanok ró gyünk mint az ország .-.neme, meg kell látnunk minden hibát hiányos­ságai és nem elég csak meglátnunk, hanem gondolkodnunk ko azon ír, hogyan kel í azt a hibát megmintát rá. Bányá-vtársaim nevében j/t Ic-vA- nom — mondotta végül, vécp .-/Vii ez az értekezel o',van munkát ainelv- nek tivom-in ti*. i- 1;fik • »». •.> jöílthetjük Rákos, elv társnak -:M fe djún nsainkut. li í (lit II Ívf «*>»< It \ .\épkÖElár.Mi>ag Elnölti ! aijui 'ii a magyar népi demokráeia élíleUf-íisn a. su.jtólevelczés terén végzett értékes iiiuukújuk elismeréséül Magony li. István egyénileg dolgozó para zttnik (Tömörkény), (Jerváa Józset 'eged munkásuak (Láng gépgváf) Rriíalan József banyús/iiuk (l alabánya), (»ás- pár lstváiuiénak, az. orosházi „Vörös Csillag tszcs*» tagjának. Rác? Imié nek, a Duna Cipőgyár dolgozójának. Országi) lí. András vájártaiuilúuuk (Somsáivbún va), Móni ez Jánosnak, az orosházi „Dózsa - tsz tagjának és Koz- gonyl Sándor hadnagy, volt bányász­nak a Magyar Népköztársasági Ér­demérem ezüst fokozatát. Kulcsár Bá­lint méhésznek (gljlüHői méhlen\esz- lesi intézet). Orbán Károly konyha- vezetőnek (Ásotthalmi állami gazda­ság), Magyaroviís Antal gyári muit- kásnak (esztergomi szerszámgépgyári Csotó Gézának, a turkevei ..Vörös Csillag** Lsz tagjának, <1. Tóth János, uak. a nagy-kaniarási „Magy ar Rouian Barátság“ tszcs tagjának, Kerekes Já­nos mezőgazdasági munkásnak, a kun* hegyesi község tanács dolgozójának l’óth Béla sztahánovista kovácsnak Idióe'. >őri gépgyár). Varga Gézának a budapesti szerelő vállalat dolgozó­jának, Gaál Zsignioudnak. a biharme gyei „December 21“ tsz tagjának, iij. Kapusi Józsefnek, a niosons/cntjáuosi „Előre” |,sz tagjának és Basin Géza !f/edesnek, * Magyar Népküzlársasagi Érdemérem bronz fokozatúi adoma n.yozta. 1 magyar lorray visszaolas'tja a Tits-ksrmánY tapápScsn aíspuls zsarolási kísérletéi A külügyminisztérium tájékoztatási főosztálya közli: A jugoszláv külügyminisztérium ja­nuár 25-én jegyzéket juttatott el a belgrádi magyar követséghez, amely­ben Subotiea környékén állítólag ma­gyar részről történt határsértés ki. agyait meséjét adja elő. Erre a jegy­zékre a beigárdi magyar követség február 2 án az aliábbi választ adta: „Az illetékes magyar hatóságok be­ható vizsgálati) alapján .megállapítást nyert, hogy a jugoszláv jegyzéknek az az állítása, hogy 11)52 január hó 20-án 14.35 h kór ‘J.5 km-re Subotiea. ló! ék-re az. 117 es határkőnél átlu- vések történtek jugoszláv területre, amelyek folytán egy jugoszláv határ­őr megsebesült volna, nem felel meg a valóságnak. A magyar halárszakasz e részén a jegyzékben megjelölt na­pon semmiféle állövés, vagy lövöldö­zés nem fordult elő. Megállapítást nyert az is, hogy Suboliea-iiál nincs 117-os határkő. Az a határkő a Tisza partján van, Szeged alatt, Megállani tűst nyert, hogy sz állítólagos határ- incidens Iliiéi, amelyet a belgrádi rádió január 22-én, mint a Slobodna Vojvodina e. lap értesülését közöst, ugyanez a rádió még 22-én vissza is vonta. A magyar kormány e tények alap ján a leghatározottabban visszautasít ja a jugoszláv jegyzék célzata« és légbőlkapott ulti lábait, valamint a ,ju goszláv kormánynak azt az átlátszó próbálkozását, hogy a magyar kor mánytól egy kiagyalt Iialáriiicidens segítségével kártérítés címén pénzt zsaroljon ki. Ami a fenti jugoszláv jegyzéknek a Mura folyó magyar szigetére vo­natkozó jegyzését illeti, a magyar kor. mány számára éribe tétlen, hogyan térhet vissza a jugoszláv kormány er­re u kérdésre, azok után, hogy a hu dapesti jugoszláv ügyvivőnek az 1952. évi - határiucgállapító bizottság három jugoszláv tagjának eredeti aláírásával ellátott hivatalos térképvázlatokba es egyéb anyagokba való betekintés út ján 1952 január 18-án szemétvesen módja volt meggyőződni arról, hogy a szó- banforgó sziget minden kétséget ki záróan magyar terület és hogy az ezzel szemben hangoztatott jugoszláv állítások teljesen alaptalanok. A ma­gyar kormány ezzel a kérdési végleg tisztázottnak tekinti és feltúrja :1 jugoszláv kormány figyelmét arra, hogy c. magyar kormány a Mura fo Ivó magyar szigetére jugoszláv rész­iül történt provokációs, fegyveres be hatoiás körülményei kivizsgálására és a tettesek példás megbüntetésére vo­natkozó követelésének . a jugoszláv kormány mindezidáig nem let* -e- get.” A löld műveléfditfyi rnirr^zler köz-eméuye A földüiüvejésügyi miniszter közli, hogy a tavaszi munkákra való lekin íeltel az idén is március 10-ig enge­délyezi az új termelőszövetkezetek és csopoitok alakulásait, Ezért az eddig alakuló term .Oszo. vetkezetek és csoportok engedélyív'.' se iránti kéreánüket, az alakulás jegyzőkönyvvel együtt legkésőbb ina: cius 10-ig juttassák el a föídtro • "* ügyi minisztériumba

Next

/
Thumbnails
Contents