Tolnai Napló, 1952. január-június (9. évfolyam, 1-150. szám)
1952-02-02 / 27. szám
4 KÄPL-.0 19152 FKWfTTÁB 3 AZ ÚJ VÁJÁROK ÚJ ISKOLÁJÁBAN Hai vájéxisfcola? -— kérdezd *pag ezt Komlón bárhol, bárkitől és vráasz helyet t felmutatnak a kökö- aryösd hegytetőre. Fehér falával, a'b- ítekmrgatcgével, mint egiv korszerű vár, úgy áll ott ez a pompás épület. . Aid itt lakik, az reggelire kelve múltba. mindig uj-meg új festményét látná * szocialista építésnek. Mindig meg újul e,3 n hegyektől övezett festmény, hiszen, egyre eltűnik róla a régi és helyébe láp a születő, épülő új. Földszintes házak omlanak ös sze a ■ csákány kocogtatésára, keskeny, sáros utak tárulnák szét s borítja el őket a szilárd kéreg, új nagy épületekhez önitik az anyagot á faradba tátján szal- lítoszaiiagok. Szélesek ezek .az ablakok, olyan szélesek, hogy még a jövőt is megmutatják és betöltik fénnyé! a holnap bányászatinak indám otthonát, a vá- járlskolát. A komlói vájáriskola Tanításban és oktatásban nincs hiba. Az elméletet itt, a gyakorlatot párszáz méterrel lejjebb tanítják, A vájártanulók egv része most is tantermekben ül, más része fejtésben tanul, a harmadik harmad pedig pihen és szórakozik. ők viharainak most le a széles lépcsőkön, tálán a készülő ebéd illata ttsaDog&tja őket Az egyik munkaruhában, a másikon egyenruha, de mégsem lehet megkülönböztetni őkei. Arcuk ragyog, szemük csillog, vidám fiatalok, akiket maga a nép álCamra fogott kézen és vezet. Két lépcsővel a többi előtt robog ogy szép szál, magas fiú. Állj csak meg egy percre ha már elsőnek érkeztél és mond el ki vagy, hogyan é sz p,t ahol sok madár és tízezernyi új munkás jár. — Mászták Attila a nevem, Szőreg- rol jöttem, az ott van Szeged mcl ett. Bizony arrafelé bánva nincs, de aratná átt lehet. Vincze elvtárs járt arra toborozni a MESZHART-lól, vele mentem június másodikén a Ferenc-aknát a. Csillés lettem. Szép munka az is de a - vájáré még szebb. Ezért főt- 'tem novemberben vájáriskolásnak. E n a é I o k o«a í> b tt t uem tehettem volna. Nem azért mondom, mert azóta ti zennégy kilót híztam. Csak hárommal kevesebbet, mint ahány éves vagyok 1 De mondom, hogy nem ezért mondom. Amikor Papp Lacinak az édesanyja — mert. öten vagyunk Szőregről —, meglátogatott bennünket, hát nagyon meg volt elégedve és tetszett néki minden. Bizony én is csak jót tudok mondani, mert aki itt nem tudja magát megbecsülni, akkor azt nem tudom hová küldjem. Meséltem is ezt otthon, — karácsonykor ott jártam — aztán öten is akartak jönni. Meg is egyeztünk, hogy felvételkor írok 4 és rögtön jönnek. Csinálunk majd égy egész^ sző regi te jtés t. En a legutóbbi időkig Kristólecz Mátyás nw’lett dolgoztam, aki élmunkáshoz méltóan segített. Persze rnar gam is igyekeztem, mert szép is lenle, ha a DISZ-tiikár lemaradna. De mindenképpen szégyen a lemaradás, különösen itt, ahol minden megy előre. Kökönyös egyre magasabb lesz, altáió egyre nagyobb és a föld aatt is mindén megváltozik. Ott van már a szénkombájn, tegnap meg már láttam a napszinten, leszállításra készen a kacsacsőrű lapáiolót. Kérdez ték is az öreg bányászok ..Mi ez?“ Én már tudtam, mert üt megtanultuk és mire úgy igazában munkába állunk, le’e lesz ilyenne], meg hasonlókkal a bánya. Hiába, széles az az ablak, a jövőbe látni rajta! Csak egyet fordul a lépcső és ott az emelet. Széles • folyosóról ajtók nyílnak. Az . egyik résnyire nyitva áll belátói rajta.. Valaki odabent jaifn- pec táncot jár. Hát ez meg micsoda ddsenóság? t>e szerencsére nem az. Egy nem túl nagyméretű vájáriskolás féM’ábán cipővel, másik alatt kefével fényesíti a '.linóleumot. Ezért csak elismerés járhat, A szoba reudes. Az emeletes c-sőágy ak szépen megvetve, az asztal leterítve, a faiiszek- . rények becsukva és mindezt nem a mamák csinálták. Ifjú Tóth Jánosra is időnként sor kerül a rendcsinálásban, de szívesen teszi, ha por lenne itt, akikor' poros Demme az a szép kék bányászdíszruha is, amin pedig nincs helye a pornak. Mondták is a lányok, mikor hazalátogatott Szűr községbe, hogy7 „Ez aztán igen.'1 Stand Káro.y nem szűri. Neki nincs se apja, se anyja. Egy darabig azt mondta hogy 5 pécsi, aztán kihelyezték vidékre nevelőszülőkhöz, akkor azt mondta odavalósi. Most? — Komlói vagyok, az is maradok. Az ötödik szinten dolgozom, elővá- jásban. Az újságban olvastam Komlóról, úgy jöttem ide. Jót írtak róla, de nekem jobban tetszik, mint ahogy írták. Ez a megye legfontosabb városa. Innen kudjük majd a szenet a Sztálin-Vasműhöz. Amit majd én fejtek ki az is odakerül. Jó dolog komlóinak lenni! Igen, ma már jó, 1952 ben és sorra tovább. A.z' egykori sárfészek fölött kiderült az ég és még az éjszakák is világosabbak lettek. Aszfaltra esik az eső, magas, házakra, beifonépületekre a hó, bölcsődéket, iskolákat áraszt el a napfény az új épületek májusiéit lobogtatja a szél s megkocogtatja a vájártanulók palotájának soktucat ablakát. (Szántó) Uf munkások ezrei jöooek*.. !a*3?ó SCérü y • csíllcs féléve: do lg á j zik a komlói Kossuth • ”“- aknám Szívesén és jói' végzi munkáját. Előbb a legény- otthonban lakott, ínig októberben a kökönyösi új lakónegyedben kapott •kétszobás, fürdőszobás., szép lakást. Fébév alatt egyszer sem hiányzott munkahelyéről. Vájárja szeretettel fogadta s tanította, ő ezt szorgalommal, becsülettel teljesített munkájával viszonozza. Az ellenérték pedig nem csak 2100 forint körüli havi fizetése, hanem az a megbecsü’és is, amely új és régi társai között neki. kijár. Mondja is új bányász munkatársainak: ,Ezt az éleket, a szép bányász- életet nem cserélném fel semmivel!*' három hete jött el Komlóra munkát keresni. A fa. lujában, Tolna megyében ijesztgették: „Arra ne is gondoljon, hogy Baranyába megy, jobb nálunk, mint ott!’1 A húszéves fiatal lány azmiban nem ijedt meg a maga árnyékától. Ha lott már Komlóról, hallott arról, hogy a bányában megbecsülik a szorgalmas munkásokat. Három nap múlva már a rakódón teljesített szolgálatot. Szállítási csillés lett belőle, aki buzgón hallgatja a felvigyázója szavát, mert még sokat akar tanúin'. Amit megtanult, elmondja a léányszá'lláson is. Hatan Jaknak egy szép, tágas szobában. Egyszerre járnak műszakra, együtt szórakoznak is. A hat leány közül azonban kettő néha elfe'edke- zik a kő teli ességéről. Hegedűs Ilona kezdeményezésére elhatározták, hogy minden alkalommal igazolást kérnek tőlük, ha nem mentek műszakra: mi ért, s hova mentek? Így segítenek n bányavezetőségnek s így segítenek saját maguknak a komlói új bányász- lányok, . ftesfik »topa íisíiite ötoor vonatok, autobu.' szók, teherautók hozzák a kom-, lói dogozók ezreit. Hegyekén, völgyeken, falvakon át vezet az a kör. mélyen belül árad az ember Komló felé, még Pécs is ezen a körön belül van. Komló pedig minden érkezőnek , munkát, szerszámot ad. Ki az építő.. ' állványra áll, ki meg fejtögépet rá- ’ gad, mások utal, vasutat építenek, megint mások az Íróasztalok főié hajóinak. Közülük egy: Baumgartner István. • A Magasépítésnél számiaellenőr. Már * éppen egy éve dolgozik itt. előzőleg kőműves volt. Sásdon lakik, naponta vonattal • jár haza. Volt amikor későbben éri haza, de most már öt órakor otthon van. , Lehet azonban, hogy masa magából változtat ezen és szabadidejét is jórészt majd Komlón tölti, hiszen :t! már most is jóformán több szórakozási lehetőség van., mint Sásdon Komlón rövidesen új mozik, könyvtárak nyílnak, a sásdi mozi meg igen elhanyagolt, nem. is beszélve arról, hogy rövidesen' felépül a városban az új kuléúrház és benne a színház, akor aztán tényleg nemcsak dolgozni, de pihenni és szórakozni is jönnek ide az emberek. Baumgartner István szereti Kom ót. nem hagyná itt, hisz nem azéri jött ide dolgozni, hogy továbbálljon, szereti a munkáját is. Számlaellcnőr. Mi lehet abban szép? — • kérdezné az, aki nem ismeri. Milliós számlákat ellenőriz számszerűleg, mil iő forintokról szólnak ezek a számlák, millió tégláról, sokszáz vagon anyagról, épületfává változott erdőkről, sokszáz házról, ezernyi lakásról, arról, hogy ötéves tervünk egyik óriása itt épül, itt magaSlik fel . bástyává, békénk egyik erődjévé. ff Épül az aHárői bányagép javítóműhely. A hatalmas épületben már három villamos bányamozdony (a legmodernebb fajtából) várja, hogs megépüljön a pálya és a vezeték Az új aknatorony körül még ott áll hí állványzat, de két kas már szorgalmasan jár le-i'öl és a közeljövőben újabb két kast építenek be a büszkén ágaskodó űj áknatorouyba, M E G É R K E Z É S Még a hajnal is álmos volt, mikor ■újból megállt a vonat. Zökkent is. nyekkent is, majd csend lett. Köd ülte meg a kis állomást. A földre ült fehér felhun túl két lámpa hideg szeme nézte a vonalot. Jbban a kocsiban gyéren ültek. Így jutott hármójuknak két átellenes pad. Az egyiken, pedig feküdhetett volna, Kerekes Marika gubbasztott két szeme, ha nyílva lett volna, éppen kilátszott volna a barna kendőből. Ilyen .,volnás“ lány ez a, Kerekes Marika. ,í másikon Barta Sanyi, bácsi - nem az a Barta, amelyik összetörte o. cséplőjét, az mostan ül, hanem az a Barta,. aki harmadik éves tw' hl Richter Andrásnál — meg a kis Dobos Laci dugta, össze a kucsmáját. Egy percig, tán csak addig, amíg a kerekek szusszantottak egyet> csend, be borult a kocsisor. Még a. horkolók is elzárták a fújtat ót és a nagy csend rákiáltott Baridra: Megérkeztünk' Szeddözködjcirk hé! — kiáltott, de akkor néki már félvállán rajta volt a zsákra szerelt, spárga. Marika mindjárt talpra toppant és mintha, a hajnal megmosta volna a szeméi, úgy csillogott mindkét'ö. De Laci csak szuszogott, mosolygott is rá. mintha, éppen lakodalomba lárvái:. Pedig oda nem. úgy hívjál: a? embert. ahogy az öreg Barta megráz- !■>i Lacinak a vállát Szedte is erre gyorsan elő a ládáját és elsőnek ért a, lépcsőhöz. — Add ide lányom azt a motuói — vette el az örea Marikától a. tér* fől-e kötöd ruhákat. _ Aztán összébb opt a kendőt, egy-kettőre. IdeJcint nem Intenek. Marika összébb húzta, a kendöt es >nent az öreg u (ín. Elől az öreg, mögötte ő, legvégül Laci pislogott. Csak a jég Roppant, ők hallgat lak Marikának azon járt az esze, hogy vájjon odalent a bányában is rne.g- 'agy-e ilyenkor a szén. Nem, az nem lehet, hisz mennyi meleg van abban dk ugyan rözsével fu ettek, de a dók- tornánál szénkályha van, csak úgy izzik, A mozdony is azzal jött és azt mondta az kékruhás is, aki a faluban járt toborozni. Az mondta, hogy kell a szén a gépekhez, villanyhoz meg ahhoz a nagy-nagy gyárhoz, o Sztálin Vasműhöz. Aztán a szénhez meg bányász kell, meg is becsülik, >01 is tar jók azt, aki a szenet adja az országnak. — Sándor bácsi, ki volt az az ember, aki of.lan Sásdon leszállt? Az öreg hátra se nézett úgy mond- ’a: — Tudom is én, úrféle. Laci erre előrelcpdelt: — Láttam, mikor a tárcáját csattogtatta, hogy ez sem fogott még olyan szerszámot, amelyiknek súlya van.- Mégis úgy beszél, mintha ö is ián járna Komlóra. Nagyon monda- 'iáita. hogy ismeri, mint a tenyerét és szia in. akár a bol: rőt, Mi lehet az az ember it’cn? Marika kíváncsisága- bon ruca meg is állt; Az öreg csak a hajsza alatt, dünv nyönte lnmruhd: Biztos harangozó a zsidótemplomban, \.Vf>itvk eevvi mert olyan nincs is. De most már jó lenne valakivel beszélnij mégis merre... — Azért igaza lehetett ennek as embernek — futott ismét előre Laci: — Kicsi falu is ez, apró házakkal, sár is van. Hátha, csakugyan az istálló ban lesz a fekhelyünk, azt meg megadta a Richter is. — Várd ki a végét. Te meg Marilto szaporäzd egy kissé, mert jó lenne valamit früstökölni. de csak fedél alatt. — Sándor bácsi, hozza maga azt a csomagot? — kérdezte ijedten Marika. — Melyiket te? — Azt, amelyik a Szabad Földbe volt csomagolva. ■ — Nem én. Nincs a matyóban? — Jaj, azt otthagytam, most már emlékszem. Szalonna meg a kenyér volt benne. Visszafutok érte. Kéftíkrüs »act-vr jött- Ezt előbb látta Barta, minthogy válaszolt — Ne menj sehová. Szépen is állunk, ha még a, kenyerei meg a szalonnát se tudnánk megkeresni. — így mondta pedig az az ember — ijesztette maga magát is Dobos Laci. „ — Jó reggeli, kivánuíik — lépett oda a szekérhez Barta. — Mondja mar szomszéd merre van az a legény- szállás. 4 subából vékony kis hang feledt. — Mit keres a bácsi? — Mondom, a legény szállást, oda vagyunk irányítva. Azért kaptunk vasúti jegyet. — Itt nincs legény szállás. Én nem láttam ilyet. De most már jártak az utcában Jött is egy kerékpáros ember. — Merre a lepényszállás? —* Milyen tvgénrasállás -v Itt csak vendéglő van. — Fiút hol laknak a munkások? A biciklis már toka is a gépét — Ki itt, ki ott, házaknál. Most már Laci kapaszkodott utána: És a bányaigazgatóság merrp van? — Bányaigazgatóság?! — állt meg erre ismét a kerékpáros. — Hát maguk hol járnak. Nem komlóra igyekeznek? — Dehogynem, éppen oda! — Akkor csak ezen az úton men- 'cnek egyenest, hiszen ez meg csak Mecsek jánosi. Rossz helyen szálltak le. Az út egyet kanyarodott, a vasúi meg mellette. Jött is éppen egy rónai. Komló felöl fújtatott. — De hosszú egy vonat! — kiáltott Marika. — És mind csupa szón! Aztán a vaséit kezdett több ágra nyílni, de az országút maradt csak egy. Mellette sportpálya, aztán oldal, építkeztek. Nagy-nagy épületek tűntek fel. Csupa fehér oszlopból. —- Ez a beton — mondta Laci. Jüllek, egyre jöttek, aztán mentek, egyre mentek, az autó':. Mozdony sípolt és három nany kéményből magasra száll a füst AA legnagyobb be- tonházon vörös csillag volt. bár a színét nem láttál:, csak az alakját de tudták, hogy az u csillag vörös Egy autó nagvon ráiuli dudált a hátuk megélt, félreálltak, de az esni: nem kerülte cl őket A sofőr kinyitotta a.z ajtót, és kikiáltott: — Mire várunk?! Szedelőzködjeneh ás másszanak fel! Barin megkérdezte: Na Mariké autózzunk? — Nem, nem. Erre aztán az öreg megköszönte a szíves meghívást és megmondta, hogy öl: most jönnek csak Komlóra és gyalogszerrel jobban megismerhetik. iszfci tov lets os, út, I j házak, »rre is arra is. Fent a hegytető is. telis de teli házzul. Nem állta,-meg az öreg szó nélkül. — Vedig, de jó szőlőhegy lett volna! Az üzletek nagy kirakatúak. de még így is majd kinyomja a sok áru az üveget. Aztán jön egy nagyon szép autóbusz. Rajta áll: „Gesztenyés Komló, Kökönyös.“ — Nem is tehet ez rossz hely — mondta most már bizalommal Marika. — Iícj, de okos lettél egyszerre — sértődik meg erre ok nélkül Dobos Laci, inkább kérdeznéd, meg, hóvá menjünk. Az állomásra, Igu határoztak és jól Is le'ték. Olt várták már a toborzottakat. Jo szóval, kézfogással, de egy kis neveléssel is, hogy így eltéved tck. Aztán vittek őket ide-oda. sokaf kellett aláírni, de kaptak kakanrsot. inget, ruhát börsapkát, 100 forintot, aztán Marikát a női szállásra, őket vedig Kökönyösre vitték, szén szó- j ha. rendes ágú várt rájuk, meg egy komoly képű bányász az ajtóban. — i olyan iaazi bányász. — Hát csak rakódjatok Ja és gyertek. enni. Holnap leszálltak, tud napig mutogatnak mindent. a hetediken nte-a '‘legyünk a kuHúrbn. aztán lövő hé- *cn kezdi'cl: fi is. Non ördöngösség! ’i'n 7pór Tíz napin csinálom! — Hej. csak találkoznék azzal a ’•orekképiivejj.. . mondta Barin Sándor és tck'Hr <> SZÁNTÓ TIBOR.
