Tiszai Evangélikus Egyházkerület jegyzőkönyvei 1940–1952

1943. szeptember

ját kinálgassa a szenvedőnek, hiszen ezt egyenesen brrtyli-* t.í ínak érzi, Sokszor ven ugy az ember űu'.r.t Jód barátai i el j*>tok,hogy r?e 3 vét"

1 c ior utá-r; agya.: ek éélr őt árikor mek-rióák 33 öeszet;

zu •Urmé : •

r g r:'.)ié'. kirr--. •. .

t * D v. »— <j b ô loa-.k, ag.Ukat a Aetmtek Jób meij ú t. é r-r r-, t i rar • iíji-u.sok bernürK. v arnak r iir ár ai a vrgas rt&l-áriak, har.em a v n g as

: t a 1 a o r a e a o r ul c d o r i. o , A 7

rh zsoltár beszél c" y na lexkiAlapotrc'i

.. amikor a s zen vedő skôr lygciofér-r k'ľ/r kék-U'-ľ -U-zus i a or ; a 'furcsa kérdő s n veci dol c Jd .r: c * r.'., "i eabom^ks Aŕr. iiiJ.-iJ i /Jánoé i.i/' Bi. jállb...

1 tehát a s zeuvŐŐő" Trbeŕ leikében egy oly .-n furcsa t o r:io s a e t o 1 ]. on o s leľ.ki i; lay; t, mely akarja isjzeg nem akarva is a vigasztalás n., Ar -rjyir ta lán azért zárja el magát a vigasztalás elől,nort •;..;,;•/ á. .k .a fáidalma ellen követne el szentségtörést, ha e vor s • n v. orv".gas z t al é dne k, A másik talár. az*t gondolj n ,hogy érd 2

1 o;-.z e válik az emberek szemében a maga szenvelgésével es art;. ragaszkodik hozzá körömszakadtáig. Nehéz reátaóáinx ezekre a belső gátlásokra s még nehezebb félretolni azokat, Izor között a belső gátlások között nem utolsó az hogy a szenvedő' ember mindig gyakorlati, Bármilyen ellenmondóknak .latszik is, igy van. A halottját siratónak nem meleg szivme.gi vitatkozások kellenek, hanem a halottját szeretné feltámasztatni. A kárvallott embert nem'lehet kielégíteni dolos gondolatokkal,

cšak a kár helyrehozatala tudná őt megvigasztalni, Ezekre a feladatokra pedig melyik ember merne vállal k c zri 1 Hogyan vigasztal_

az e

gyház? Az egyház igazat mond,amikor vigasztal. Nem mindenki meri ezt vállalni. Inkább arra gondol,hogy fa_ szeretet mindent elfhdezJ' .

/X.Hor,15

í7/ Urától tanulta ezt"áz tus a nagypéntek előtti órák búcsúzásának fájdalmaiban 3 g

y vigasztalja tanítványait; a kkáí^UdL # m on dom r j kte á / Ta~ nos 16.7/ s az atyai ha j lékeli £í~czó7.ő vlgás z ť

VI állt ~ e z el erősíti meg: "Ha pedig nem vo 1 na, megm.onű t am voll a Jgek jrofiá!. /láz os Íj-; 2/ Az. egyház jól tud3a,hogy a szervouőo véres valóság, amely et nem lehet limonádéval enyhíteni és kendőzáss el gyógyítani. z z egyház megmutatja a szenvedő embernek az Isten szenvedő fiát. Nem azért, hogy Krisztus hasonlíthatatlan szenvedése mellett kisebbnek érezze az ember a maga szenved ós*

t kanon azért,hogy megmutassa benne az Isten csodálatos szeretetét, aki ezért a világért a legnagyobb é'ldozato t

;iiát is odaadta a kereszten. Különösképen a mi evangélikus egyházunk érzi feladatának azt,hogy Isten kegyelmének ezt az evangéliumát hirdesse a szenvedő világnak s igy próbálja meggyőzni a xá

jdalmában magát Istentől elhagyottnak érző embert arról, hegy "aki az ő- tulajdon Fiának nem. r k ed ve z et

t,hanem őt mind.nyáj unka i-t o

daad

ta ,ml módo

n ne a jándék

oziia; ve

io c

gyűr

t mj.nden

t '/Róma 8

í 327 i kegyelmot .csak az tudja értékelni,aki bűneivel tisztában van. Isten szeretetének, nagysága csak az.előtt bontakozik ki, aki erre való teljes érdemetlensógét világosan látja, Ezért beszél tehát az egyház•bűneinkről akk*r,amikor vigasztalni akar. Nem csinál ebből a meggyőződéséből arányossági számtani műveletet,sem logikai következtetést,min

t Jób ba: rátái a Jób szenvedéséből. Nem akar visszakövetkeztetni a szenvedés nagyságából az elkövetett bűn nagyságára.Nem is a-