Tiszai Evangélikus Egyházkerület jegyzőkönyvei 1940–1952
1943. szeptember
- 4 kar nagyképű erkölcsi prédikációt tartani a fájó szivü embernek, csupán csak azt akarja tudatositani minden ember ben, amit a Kis Kátéban t an oltunk ž 'Mi naponként, y étkezünk. ás bizony csak bünteté st_, érdemejújnk..•' 1 Tud ja jól, mit jelent a szenvedésében mindig"lázad ó ember számára a szenvedés szempontjából ennek a nehezen megtanulható szónak a megtanulása: "megérdemeltem". A bűntudatból igénytelenség fakad.Az igénytelen ember pedig mindig mindenért hálás. Ezért fektet olyan nagy súlyt az egyház vigasztaló szolgálatában arra,hogy hálára nevelje az" embereket. A szenvedő ember mindig maga körül forog s a mában é 3 * Az egyház meg akarja tanitani ;hogy nézzen arra is,ami volt; lásaa meg,hogy Istennek multunkban megmutatott jótéteményeit nem szabod elfelejtenünk akkor,amikor nem érezzük az Isten jóságát magunk körül.- Meg akarja tanítani az egyház a szenvedő embert arra is,hogy nézzen arra,ami nincs.Fel akarja nyitni a szemét a mások nyomorúságának meglátására. Fel akarja indítani képzeletét a megtörténhető nyomorúságok elképzel.csere ,hogy igy világosan meglássa: nem csak azt kell megköszönnünk Istennek,ami történik velünk,hanem azt is,ami nem történik, m^rt megóv tőle. - Meg akarja tanitani az egyház a szenvedő embert, hogy nézzen arra is,ami van.Nincs olyan sötét éjszaka,amelyikben ne ragyogna legalább egy csillag. Nincsen olyan helyzet,amelyikben ne volna valami, amiért hálásaknak kell lennünk. Az egyház igazi hivei a nyompruságok közepette is Istent dicsérő énekeket zengtek. Ebbe a szent kórusba akarja beállitani az egyház a ma szenvedő emberét is. A hálás alaptermészete ember mindenben keresi a jót s ezért mindont jóra akar magyarázni.Szenvedése közepette is nem az a problémája,hogy miért,hanem az,hogy mi célból kell szenvednie. Ennél a pontnál bontakozik ki előttünk az egyházi vigasztaló szolgálatában az a feladat,hogy az egyház segitse a szenvedésében tusakodó embert az Isten pedagógiájának meglátására. Hátrafelé nézve a multat illetőleg ezt hamarább hajlandó elfogadni az ember. De nagyon no- , héz előlegezni ezt a bizalmat,amikor még nem látjuk a szenvedésnek semmi célját és értelmét. Egy sereg teológiai probléma teszi nehézzé ennek a lényegében egészen személyes kérdésnek az elintézését: történhetik-e valami Isten akarata nélkül e világon? Ha nem történhetik, miért engedi meg a gonoszt? Mennyiben felelős az ember azért,ami történik s mennyiben a mindenható Is ton? stb. Az egyház nem huny szemet ezek előtt a kérdések előtt. Együtt tusakodik azokkal, akiknek ez nem elméleti játék,hanem keserű személyes kérdés s bizonyságtételével mindig ott áll mellettük,hirdetvén s "Bármelypf enyités ua ;v an .jelenleg nem látszik örvenáe- Í9snhkjianem keservesnek.ámde u tóbb az igazságnak békéssé- • ä gy ümojLco é vel fizet azoknak, akik általa gyakoroltatnak ."' /zsid.12:117" Aki tud ja,hogy Isten nevelni akarja mindennel az embert, az megtanul remélni. Ezért táplálja nz egyház vigasztald szolgálatában állandóan a reménységet. Az a reménység,melyet az egyház hirdet, nem a vak sors szerencse játékában való bizakodás. Nem passzív ráhagyatkozás arra,hogy valamiképen majd csak lesz,hanem élő reménység,amelynek fundamentuma az Isten atyai szeretetében való hit. Ez az a reménység,melyről Róma 5: azt állitja,hogy sohasem szégyenít meg.
