Tiszai Evangélikus Egyházkerület jegyzőkönyvei 1940–1952

1942. augusztus

a miskolci ternotőben s abban - elhelyezték Csengey Gusztávot, egyházkerületünk eperjesi teológiájának,majd miskolci jogakadémiájának tanárát. Ez év augusztus 8-án van 100 esztendeje annak,hogy Komáromban napvilágot látott.Nehéz ic i kön vezette keresztül Isten. Súlyos szembaja miatt kétszer is abba kellett hagynia a tanulást. 33 éves volt,mikor papi vizsgáját letehette. Pedagógus és költő volt. 15 évig volt az aszódi evangélikus algimnázium tanéra s 30 évig,1836-tól 1916-ig az eper jesi teológiáé. Félévszázadot töltött.a pedagógia szolgálatában. Teológiánkon az ószövetséget és az egyháztörténetet adta elő. Az ifjúság melegszivü barátja volt. Az ő működése alatt erősödött meg eperjesi teológiánk,melynek odajovetolekor még alig volt hallgatója. Költői indítását talán Arany Jánostól kapta,kinek Nagykőrösön tanítványa volt. Leghiresebb költeméuye'

:A fogoly len-, gyei" 1863-ban jelent meg a Vasárnapi Újságban s lett sok,az elnyomatás .fölött busuló magyarnak vigasztalója és bátorifcója. Országos dijakat is nyert s az eperjesi Széchenyi Körnek s a Petőfi Társaságnak tiszteleti tagja volt. Halálának 100 éves évfordulója alkalmából jogakadémián

k szobrot áilitott neki. Legyen ez a szobor kifejezője a tanítványi hálának és kegyeletnek s bizonyságtétel arról,hogy az elporladt pedagógus és költő tanítványai ma is rendületlenül hisznek abban, hogy akármilyen világos is "a cár palotája" s akármilyen kifosztottan és megkötözöt

ten áll is előtte a meghurcolt igazság, van istoni örök igazságszolgáltatás. . Dómján sir emlék. A nagy tiszai egyházkerület elhunyt püspökének,Geduly. Henriknek siremléke után utódjának s elődömnek, Dr.Doniján Eleknek síremlékét is elkészítettük és 1542.január 25-én zimankós időben, de meleg szivvel megáldva lelepleztük. A síremlék elkészítését Lux Elek kezdte meg, halála után Dabóczy Mihály szobrászművész fejezte be. A siremlék létesitése körül SzoKor Pál nyiregyházi polgármester végzett hálára kötelező szolgálatot. L el kés zhi ány. Ez ünnepi megemlékezés után egyházkerületünk életének egyik legégetőbb kérdésére akarok re ámulat ni , mikor a munkáshiányról beszélek. A munkás hiány mindenekelőtt lelkészhiány. Mult évi jelentésemben is reámutattam már arra,hogy egyházkerületünkben ez a kérdés különösen súlyosan jelentkezik egyházkerületünknek a hittudományi kar székhelyétől való nagy távolsága következtében. Az 1941-42. tanévre az I.évfolyamra kaptunk ugyan egy u j teológust, azonban ebben az esztendőben egyetlen teológus sem végzett kerületünkből. Kaptunk ezenkivül két uj embert: Amuinger Ferenc balassagyarmati segédlelkész átjött kerületünkbe Rimaszombatba, ahol segédl el kész-kántori szolgálatot bállal t s a teológusok sorában a lakóhely szerint bányakerületi illetőségű, de születési hely szerint egyházkerületünkoe^tartózó Aoaffy Gyula kérto egyházkerületünkbe való f elvétedet. Ezzel szemben azonban itthagyta lelkészi pályáját három s eged! e i kész s nyugdijba ment négy lelkész. így érthető, hogy már most is üres minden esperességi sogédlelkészi állás,