Tiszai Evangélikus Egyházkerület jegyzőkönyvei 1940–1952

1942. augusztus

sőt galeri le g mór ké t missziói körnek sincs külön gondozója, A hittudományi karon az 1941-42.tanévben mind a négy évfolyamon mindössze bat teológusunk volt. Hz azt jelenti,hogy ha végeznek teológusaink, jóformán minden, idősebb lelkipásztor mellett töltendő gyakorlati iskola nélkül kerülnek ki Önálló szolgalatba.Ezért kénytelen voltam kötelezni Őket arra, hogy a nyártól kezd/e a nyári szünidőből egy hónapot egyegy gyülekezőt ben munka szolgálatba n töltsenek el s ott végzett munkájukról számoljanak ca.-Amint emlitettem, legutóbbi egyházkerületi közgyűlésünk óta lélkész-szenteíés nem volt, lel kész képesitő vizsga is.csupán egy. 1341.szeptember 17-én Ottlyk Ernő segédlelkész tette le a lel kész képe si tő vizsgálat I. részét. Az egyházkerületünkben lelkészhiány nem uj keletű. Az összeállított kimutatás szerint a kerületi lelkészi tisztviselők és ,-.z anyaországbeli paróhus lelkészek 33 '"nem saját egyházkerületünk területéről való. Ha ohhez kozzáveszszük azokat, akik más egyházkerület területéről átjőve egyház kerületünkbe, azóta a hazatért területen kaptak állást, a rom kerül otünkbő 1 sz ár maz ó par Ohus o k arány sz áma 40 f.. Ezek mind Trianon után történt választások következtében korültek ég yh á z Kerül© tünkbe. - A hitoktatók idevonatkozó statisztikájában a dolog természeténél fogva már az egész kerület területét kell tekintetbe vennünk. Itt a más egyházkerületből származó hitoktatók arányszáma ZZ A segédlelkészok közül 20 % való más egyházkerületből. Tudom,hogy más egyházkorü • lotbor is lehetnek a mi egyházkerületünkből való lelkészek. Erre vonatkozólag nem áll kimutatás rendelkezésemre, de amennyire ismerem egyházunk lelkészeit, az a benyomásom,hogy más merül etekben elenyészően csekély a tiszai egyházkerületből származó lelkészek száma. Ez o k a számadatok arra engednek következte tni, hogy a lelkészi utánpótlás kérdése eperjesi teológiánk megszűnése után azonnal válságba jutott.Ez a válság azonban mindaddig nem lett nyilvánvalóvá,mig más, a hittudományi kar székhelyéhez közelebb eső egyházkerületekben ;

,toológus-tul termel ós" gólt önnek föléből egyházkerületünk mindig kiolég it hot te a maga szükségletét. A százalékszámok csökkenő irányzata azonban világosan mutatja azt is,hogy az utánpótlásnak más egyházkörüle

tok területéről való biztosítása egyre nagyobb nehézségekbe ütközik,mert a teológus-létszám csökkenése követkéz, t óbor; minden egyházkerületnek szüksége van a saját embereire. Nem lokálpatriotizmus az, ami ezekben a sorokban megnyilatkozik. Életeme t is ugy vezette Isten,hogy ne lehessek lokálpatriota. A tiszai egyházkerületben születtem, a dunáninneni kerületben végeztem a teológiát, a bányai kerületben szenteltek lelkésszé, a dunáninneni és tiszai egyházkerületben voltam segédlelkész s a tiszai és dunántuli egyházkerületben re u les lelkész. Személyes tapasztalatokból tudom tehát,hogy mi videu kerületnek megvan a maga külön lelki arca. A "más" nem mindig értékkülönbség, csak ténymegállapítás. Örülnünk kell annak,ha Isten a magyar evangélikus egyház mezejéről e mi n ne n is, amonnan is szakit egy-egy virágot s igy köti csokorba,hogy szubb és sziapomuásabb 1 »gyen. Hálával nézek tehát mindazokra, akik más egyházkerületből jöttök át egyházkerületünk szolgálatába, de mindez nem ment fel az alól,hogy lelkiismereteqi meg ne lássa a saját lelkészi utánpótlásról való gondoskodásunk kötelességót. Ne nyugtasson meg bennünket az ,hogy a lelkészhiány világ-