Tiszai Evangélikus Egyházkerület jegyzőkönyvei 1935

1935. szeptember

13 adatok egész légiója kiált ma az után, hogy rakjuk össze a kicsiny egyházkerület megmaradt szellemi, erkölcsi és anyagi erőit s dolgozzunk vállvetve egyházkerületi Sionunk védelmén, oltalmán és megerősítésén, mert ellenkező eset­ben kicsúszik lábaink alól a megtartó és alkotó erő szilárd talaja. E feladatok szemléletében, mint egyelőre távoli mo­rajlás a sötét ég alján, ötlik szemünkbe fenyegetően az a törekvés, amely egyházkerületünket létében és századok so­rán történt kialakulásában szeretné megrendíteni. Nem lehet eléggé szívós a szembeszállás és eléggé elhatározott a test­vérközösség összetartása akkor, amikor ily vésztjósló és legjobb meggyőződésem szerint nemcsak magának egyház­kerületünknek, de a magyarhoni evang. egyházegyetemnek a közjavát is veszélyeztető törekvések kezdenek kibonta­kozni a láthatáron. S reámutassak-e azokra a veszedelmekre, amelyek súlyos és aggodalmas jövő előtt álló szegény ma­gyar hazánk belső erejét és kifelé való ellenálló képességét fenyegetik akkor, ha a nemzeti és társadalmi erőközösségen rést üt a pártoskodás és a gyűlölködő felekezeti féltékeny­ség és hatalmaskodás! Reámutassak-e arra, mennyire meg­bénítja a gyülekezetek szellemi és anyagi alkotóerejét az általános gazdasági leromlás és hogy ez általános gazdasági leromlás dacára is vannak feladatok, amelyeket a létveszély elkerülése végett mégis feltétlenül meg kell oldanunk, aminő a szórványgondozás nagy kérdése, egyházunk reménységé­nek, evang. ifjúságunknak, kezdve az elemi iskolásoktól fel a főiskolásokig, egyházunk szellemében való hűséges nevelése és az egyház tiszta zászlaja körül való tömör meg­szervezése, a belmisszió erőteljes és lendületes ápolása, kö­zépiskoláink, tanítóképző intézetünk és főiskolánk nemcsak egyszerű átmentése, de a lehetőségig való korszerű kifej­lesztése, s más felekezetű magyar testvérek gyűlöletétől mentes, ám mégis jogos és szükséges evangéliumi felekezeti öntudatnak és egyházhűségnek férfiakban és nőkben, egye­sekben és testületekben intézményes megerősítése? Mindez a programmszerű munka egyszerre és egyetemlegesen ostro­molja úgy a vezérségre elhivatott elöljárókat, mint az egész egyházkerületi testvérközösség minden egyes tagját. És mi ezeknek a feladatoknak az elérésére ez ünnepélyes pillanat­ban mindannyian egy szívvel-lélekkel ajánljuk fel Méltósá­godnak, akitől a szolgálatban való példaadást, buzdító és támogató készséget kérünk és várunk, odaadó ragaszkodá­sunkat, lelkes készségünket és együtthaladó viszonttámoga­tásunkat. Felajánlom azt — és isten látja lelkemet, hogy legjobb és legtisztább szándékom szerint igyekezni fogok azt mindvégig háboríttatlanul megőrizni, — én is, a pásztor gondos lelkiségével, az elnöktárs nagyrabecsülő hűséges ra­gaszkodásával és a barát szíve mélyén ápolt tiszta érzüle­tével. Felajánlja azt méltóságodnak az egész egyházkerület központi és minden más egyházi és iskolai tisztviselői kara.

Next

/
Thumbnails
Contents