Tiszai Evangélikus Egyházkerület jegyzőkönyvei 1931–1939

1939. februar

- 7 ­na k jelen, elnökség a közgyűlést megalakult­nak jelenti ki* 3.pont, A közgyűlés jegyzőkönyvének hitelesítésére az elnökségen és a jegyzői karon kivül a következők küldetnek ki: May er Béla, 10 r. Vető Lajos a lel­ké s ze k, val amint Dr. Eruokn e r G-y ő ­zo és Pazar István a világiak so­rából. A hitelesítés helye a mis­kolci egyházközség tanácsterme,i­de je 1939 évi február hó 17 déli 12 óra, i • p ont. Puszi k La j o s püspökbelyettes, e gy házke r ül e ti főjegyző tartja meg kegyeletes érzések közt meghallgatott emlék­beszédét az Urban elhunyt Pr.Dómján Elek püspök felett, A spiritizmust meg kellene tisztitanunk a misztikumá­tól; van egy világos,nyilt és szép szellemidézés, amikor a soha el nem fogyó szeretet idéző szavára eljön, elénk áll és megszó­lal egy lélek, egy ember. Nem kell asztalt kopogtatnunk,mégis je­leket látunk, mint elszórt hetüket,melyek egyszerre összeállanak szavakká lesznek s mi tudunk olvasni belőlük. Az emlékezés, mint az Összerakható kis kőid.omokkal játszó gyermek, ki összeilleszti az idomokat s lesz belőlük oszlop,hid és ház összerakosgatja,egy­máshoz illesztgeti egy-egy személyiség szavait,tényeit s belőlük kia1akul egy egé sz je1lem, e gé s z élet, A lélek isteni eredetét és isteni lényegét igazolja, hogy tértől és időtől független életet él; végtelenből jön és végtelenbe megy, ott van mindenütt, sebesebben száll,mint a fény ; kevés neki a tér,irtózik az ürességtől,tehát beleéjüti magát;rövid hozzá egy emberi élet,hogy felfedje teljesen arcát,hogy kitárja egész fénylő tartalmát és elég egy perc,hogy megismerjük egész lé nyegében; kevés neki,mint fogoly madárnak a kalickája,a föld,még­is belefér egy szóba, egy tekintetbe,egy könnycseppbe s abban ugy ragyog,mint a N ap egész pompázatos sziporkázása a fűszálon hin­tázó harmatcseppben. Elmegy - és soha oly közel nem érezzük ma­gunkhoz, mint mikor ugy beszélünk róla,mint aki elköltözött.A ha­lál, a távozás, nem eltávolodás,hanem belépés a szivünk eltakart c s önd e s káp oIná j ába. Ne gondoljuk,hogy álarc alatt incognito élhetünk;sok­kal jóbban,mélyebben ismerjük egymást, mint sem elmondhatnék. A lélek áttűz a testi,az anyagi formán, mint a lebocsátott színpa­di függönyön átsugárzik az erős fényű villanylámpa, A nagy épitő kőművesek mesterjelei ott vannak az építmény sarokkövein,böltivek záró ékein; az épület leomolhat,de a szertegurult kövekről leol­vassa z t kenői tanítvány,hogy itt mestere dolgozott. •Tövünk és megyünk,mert a védtelenség vándorai vagyunk.

Next

/
Thumbnails
Contents