Tiszai Evangélikus Egyházkerület jegyzőkönyvei 1931–1939

1934. augusztus

- 2 komoly megtérési szándék és elhatározottság nélkül- E

rkölcsi és hitelvi érte lembe n frivolnak és méltatlannak kell tehát mondanunk azt az egyháztagot, azt a magút Krisztus-hívőnek nevező templomlátogatót , igehallgat ót, szociális elveket hangoztató népvezért, tanítót, tanárt,papot,felügyelőt ,prest>itert vagy akár dllamf érf iut, aki öntelt vakságában,kevélységében és magabizasab an mosolyog azon - az őt bűneiből való megtérésre, a Krisztusban való újjászületésre felhívó szószéki szózaton,amelynek pedig az egész világ^ emberiségére kiterjedő hatályossága nélkül nincsen remény a feltámadásra, a jobb jövendőre i A történelem tanulságai intenek- A közelmúlt és napjaink keservei hangosan beszélnek, A lelkiismeret, ha még él,megremeg. Az isteni ige igazságok velőket hasogató villámai lesújtanak a szivekre Attói függ, azon múlik az emberiség, s ezen belül egyházunk jövője: megérett-e már a magábaszállásra, a komoly bűnbánatra,megtér ésre és újjászületésre'. Attóp függ, azon múlik a küszöbön álló zsinat sikere és áldása is, ha az egyház alkotmányába, életének szerves kialakításába beleviszi; az isten előtt képmutatás nélkül való megalázkodás, a komoly istenfiuság, a rendületlen hithüség, az áldozatos egyházszeretet, a kegyelemért áhítozó és Krisztus érdeméért abban bízó tiszta hit és abban vigasztalódó,arról bizonyságot tevő gyülekezeti testvérközösség evangéliumi eszményeinek diadalára vezető biztosítékokat. Leborulva,forrón könyörgünk az Atyához, adjon ehe z erőt evangéliumi anyaszentegyházunk hivatalosainak és választottainak,- hogy leküzdve minden válságot, az Isten országa számára történő újjáépítés munkáját áldás kis ér je s az az Istenben hivő, Istenhez térő, Istenben élő s Róla bizonyságtevő lelkek üdvét szolgálja a mi Urunk, a J^zus Krisztus által.- Ugy legyen: . Ež eleu tán mult évi jelentesem menetet követve,a részletekről van szerencsém a következőkben beszámolni: 1 * / áJUjgp és_ az_ ej^ház. vis z ony ában e lisme rés se 1 kell szólanunk arról a megértő szellemű méltat ás r ól", ame ly a kor-' many elnökének és vallás-és közoktatásügyi miniszterének külömböző alkalmakkor tett nyilatkozataiban tárgyilagos megitéléssé szói a történeti egyházak nemzetmüvelő és társadalomerősitő tevékenységéről s e részben nem akar közöttük külömbséget tenni,de mindnyájukat egyenlő elbánással kívánja részesíteni gondoskodó szeretetében,oltalmában és védelmében. E

zt a tételes törvényekből c.

s a korszelleméből folyó emelkedett s a magyar kormányhoz egyedül melto felfogását a magas kormány tettekben is valóra váltotta; Ide sorozhatjuk azt a megértő magatartást,ame lyet a vallás-és közo „v t a o as ugy i miniszter ur a középiskolai törvényjavaslat felsőházi • tárgyalásai: megelőzőleg tanús it ott, amidőn az egyhazaknak az autonomia szempontjából előadott aggályait a javaslat át szövegez és ével Kellő mertekben figyelembevette. Továbbá, hogy a zsinat engedélyea lka Imával egyidejűleg sikerrel járó előterjeszuessei eli a legmagasabb helyre a biztos kiküldésének mellőzébw:" nemkulomoen, hogy intézményesen gondoskodott arról,hogy ? helyzetben lévő felekezeti iskolafenntartók a hatrálcLos tanreo! nzetesek jelentős részét a nekik juttatott segély-