Tiszai Evangélikus Egyházkerület jegyzőkönyvei 1931–1939

1934. augusztus

bői kiegyenlíthessék; valamint,hogy a súlyos gondokkal küzdő protestáns egyházak államsegélyében ne következzék be további csökkentés. Végül ide kell soroznunk azt, a bár összegében a mult évitől elmaradó, de a bajokat mégis folytatólagosan enyhítő rendkívüli segélyt, amely az egyházkerületünkre a földbirtokjuttatás alkalmából önhibáján kivül reánehezedett terhek" egy további töredékét veszi le vállainkról. Ugyancsak nem hagyhatom figyelmen kivül és hálás megemlítés nélkül azt a segítséget, amelyet ő Exce Ílenciája a m.evi jelentésemben felemlített misszió-ügy illetve kongruasegéllye1 való átszervezés felkarolása alakjában részben máris folyóvá tett, amidőn DiósgyőrVasgyárnak átszervezésére segélyt utalványozott,rés

zbe n pedig kilát-sb a helyezett, hogy a déli szabolcsi misszió megszervezésének az ügye is előrelendülhessen, s igy ennek az eddig elhanyagolt területnek a lelki gondozása valóra válhassék. Mindezekből folyólag kellemes kötelességet tel je s itek, amidőn mély tisztelettel javasolom a méltóságos és főtisztelendő közgyűlésnek, I, Javaslat, méltóztassék a nagyméltóságú mvkir. kormánynak,közelebbről a' vallás-és közoktatásügyi és pénzügyminiszter uraknak,nemkülömbeu Petri Pál államtitkár ur őnagyméltós ágának és dr.Tóth István li. államtitkár ur Őméltóságának hálás köszönetét nyilván i tani a megértő méltánylásért és jóindulatu támogatásért és méltóztassék ujbóg és újból további figyelmükbe és jóindulatu támogatásukba ajánlani egyházkerületünk és intézményeink súlyos anyagi terheit s ezek között, külön f elterjeszt és sei, különös hang súllyal kiemelni azt a válságos állapotot és további nehéz terhet jelentő helyzetet,amelybe - újból hangsúlyozni kell - önhiá báján kivül került az egyházkerület vanyarci földbirtokának,illetve haszonélvezetének az ügye, 2./ A felekezetközi vis z ony ok terén tett mult évi hely zetfes uésen ez évben Vincsen mit változtatni. Az állapotok - a reverzális kölcsönös hajszolása-okozta helyi nyugtalanságokon és az actio catholica által előidézett helyi villongásokon kivül - egyébként eléggé megnyugtatóak. Ebben bizonyára része van annak a nagy megnyugvásunkra és elégtételünkre fejlődő közegyházi életiránynak, amely külső erődítmények vesződséges és sokszor sikertelen ostroma helyett az erő tartalékot a belső épités ügyének szenteli. Ez az igazi, -Jézus-i megbízásból eredő, evangéliumi szellemű, a látható egyház lényegi rendeltetésének megfelelő "actio e vange lic a'

j , - aequale = lelkészi és egyháztagsági kötelességteljesités ,amelynek hü és lelkiismeretes ,buzgó teljesítése a dolog természetéből folyólag a külső erődítmények környékén is megtermi a maga'gyümölcseit. Mert ha nem igy volna,nem hihetnénk, nem bizhatnánk az U

r tiszta és szent evangéliumának a diadalában. Az alapvető szempontnak tehát, amelyből a feleke zetkö zi viszonyok terére tartozó állapotok megítélésében, ha ez az itélkezés meg akarja óvni a tárgyilagosság és igazságosság kellékeit, ki kell indulnunk, annak kell lennie, hogy azon pillanatig se akadjunk fenn, ha mások küzdenek,dolgoznak,

fáradnak és áldoznak saját egyházuk belső megerősítésében, - s viszont,hogy mi magunk igyekezzünk azokkal a másokkal, - módszereikből elsajátítva azt, ami a Krisztus evangéliumával megegyező - nemes versenyre kelni, megkövetelvén tőlük is,- amit mi biztosítunk részükre, a tárgyilagos és igazságos Ítélkezést.- Ehelyütt említem meg,hogy egyesek a református testvérekkel való viszonylatban szükségesnél vélik a megszüntetett nagygeresdi egyezségnek felelevenítését. Szerény véleményem az,hogy maga az egyezmény annak idején igazán