Tiszai Evangélikus Egyházkerület jegyzőkönyvei 1927–1930

1929. szeptember

Kőbe vésni való, drága, örökéletű, ma is aktuális megállapítások ! A protestantizmust — mondta az áldozatkészség itt-ott jelentkezett lanyhulására célozva — őseink karddal a kezükben s nem oldalukon védték meg a súlyos üldözések korszakában." Erős kézzel védte az egyházat a pánszláv törekvések ellenében, mely veszedelmet ritka éleslátással pánrussismusnak nevezte és meggátlására a legerélyesebb rendszabályok alkalmazásától sem tartózkodott. A brassói magyar egyházmegyének egyházkerületünkbe felvétele alkalmával Brassóban most negyven éve megtartott nagyszabású és emlékezetes közgyűlésen az egyházkerület osztatlan helyeslése mellett jelentette ki a külön nemzeti egyházat képező szász evangélikus hitrokonokra célozva, hogy „mi nem azért jöttünk ide, hogy élesebbé tegyük az elválasztó vonalat, de sőt, hogy hajlandóságunknak a velük való egyesülésre kifejezést adjunk." Ha megszívlelték volna a szászok a felhívást és egyházilag velünk egyesülnek, úgy a trianoni sors, legalább Erdély területén bizonyára nem sújtotta volna hazánkat oly végzetszerű erővel. Nagy súlyt fektetett Péchy Tamás egyházunk tanügyére. A protestáns iskolák fő ismertető jele, találó megállapítása szerint „mindég az volt, hogy ifjainkat gondolkozni tanították. Fiaink tanuljanak önállóan gondolkozni, hogy önmagukban találják fel mindenkor azt a helyes utat, melyen az életben haladniok kell és akkor a mi ifjaink el fogják érni a közéletben azon befolyást, amelyen hazánknak és egyházunknak hasznos szolgálatot tehetnek." Mélyértelmű elgondolás, mely különös figyelmet érdemel ma, midőn megcsonkított egyházunk és tagjai közéleti érvényesülésének súlyát és mértékét az állam érdekében hozott kulturális áldozatok és eredmények figyelmenkívül hagyásával a nyers felekezeti számaránynak a protestantizmus szempontjából különösen káros alkalmazásával kívánják szabályozni! Az 1883-iki középiskolai reform, miként a főrendiház reformja is, melynél tudvalevően a két protestáns testvéregyház nagyjai útján, és pedig egyenlő mértékű képviseletet kapott, ncrélikus vonatkozásban az ő egyházvédő közreműködésével oldatott meg. Különös súlyt fektetett a leányok középiskolai nevelésére és a protestáns többségű vidékeken felállított zárdai leányiskolák működésének ellensúlyozása érdekében ismételten