Tiszai Evangélikus Egyházkerület jegyzőkönyvei 1927–1930

1929. szeptember

- 11 ajánlotta hasonlókörű evangélikus intézetek létesítését. Nyilván ez inspirálta boldog emlékű Czékus István püspökünket a rozsnyói ev. polgári iskola létesítésére. Az eperjesi collégiumot 1896-ban ért tűzkár alkalmából megnyilatkozott országos részvétről megemlékezve, ennek méreteiből megállapította, hogy „az egész magyar nemzet át van hatva annak tudatától, hogy azon a helyen, (Eperjesen) örve, oszlopra van szükség s ilyennek ismerte fel a nagyközönség hosszú idők óta collégiumunkat, egyházkerületünk első iskoláját és büszkeségét, mely mindig híven teljesítette kötelességét." A változott idők szomorú jelensége, hogy most, a közös veszedelemben támogatás helyett ennek a büszkeségünknek a Trianon dacára meg- és átmentett jogakadémiáját már hét év óta tartó küzdelemben kell sok energia pazarlásával és a tanulmányi eredmény kétségtelen kárára védelmeznünk a megsemmisülésére épp a magyar királyi vk. miniszter részéről intézett támadások ellen! 1887-ben, a Miskolcon tartott egyházkerületi közgyűlést megnyitó beszédében kijelenti Péchy Tamás, hogy bár egyáltalán nem barátja a separatizmusnak, mindazonáltal a felekezetek iskolafenntartó jogát épségben kívánja tartatni „az üdvös verseny miatt és mert a történelem igazolja, hogy egyoldalról történő intézkedések évszázadok során ferde irányt vesznek, míg több oldalról intéztetvén az ügyek, a keletkező verseny folytán könnyebb eltalálni a helyes utat s ezért országos szempontból is fontos, hogy egyházi befolyásunk iskoláinkra a szabadság és felvilágosodottság szellemében fenntartassék." Autonomikus felfogását bizonyítja az a kijelentése, mely szerint egyházunk szervezetét az élet érlelte meg, „óvatosan kell tehát eljárnunk, nehogy valamikép a szabadság rovására történjék, amit a zsinat a rend érdekében alkotni fog." Figyelemre méltó intelem ez a most folyamatban lévő zsinati előmunkálatoknál is! Egyházi életünk szabályainak megállapításánál, alkalmazásánál és magyarázatánál az a felfogás vezérli püspök elnöktársával egyezően, hogy a „betű öl és a szellem az, ami éltet", mert az egyházi élet minden alakulatát és mozzanatát positiv rendszerbe és §§-okba szedni s így rendszabályozni nem lehet; — majd — folytatja: „ami egyházunkat mindeddig kisegítette, az a fenti alapmondásban lefektetett szellem volt. E nélkül sokszor megtörténnék, hogy a tagok egymásra tukmálnák véleményű-