Tiszai Evangélikus Egyházkerület jegyzőkönyvei 1927–1930
1929. szeptember
II. Péchu j falusi Péchy Tamás, a köz- és társadalmi életünkben nagy szerepet vitt család abauji evangélikus ágából származott hasonnevű atyjának bárczai Bárczay Katalinnal kötött házasságából született Alsó-Kázsmárkon 1828. év szeptember hó 6-án. Középiskoláit az ősi eperjesi collegiumban, majd a sárospataki főiskolán végezte. Az előbbi helyen egyik mentora Tompa Mihály volt. Az első magyar felelős minisztérium igazságügyminisztere: Deák Ferenc, az ifjú Péchy Tamást 1848-ban oldala mellé tb. miniszteri fogalmazóul alkalmazta, a szabadságharc kitörésekor azonban erős hazafiúi érzése a harctérre szólította Péchy Tamást, s a szabadságharcot végigküzdve, annak leveretésekor az alig 20 éve dacára honvéd őrnagy, besoroztatott az osztrák hadseregbe közlegénynek. Innét fél év múlva kiszabadulván, hosszabb külföldi tanulmányutat tett, majd birtokán gazdálkodva várta a nemzet igazságának hajnalhasadását. Az alkotmány ideiglenes helyreállításakor azonban bekapcsolódott a vármegyei életbe, utóbb szolgabíróságot vállalt, 1867-ben pedig a közbizalom szülővármegyéje alispáni székébe ültette, mígnem 1868-ban, mint Tisza Kálmán buzgó híve, balközépi programmal, országgyűlési képviselői mandátumot vállalt. A fúzió alkalmával — mint pártjának oszlopos tagja — a Wenkheim Béla, majd Tisza Kálmán kabinetjében a közmunkaés kereskedelemügyi tárcát vezette, miközben a keleti és északkeleti vasútak államosítását s a vasút szolgálatában a magyar nyelv kötelező használatát sikerrel keresztül vitte, a tiszai vasút államosítását pedig folyamatba tette. A miniszteri tárcát 1880-ban a képviselőház elnöki székével cserélte fel. Tizenkét éven át vezette a magyar országgyűlés képviselőházának tanácskozásait, példás pártatlansággal és rátermettséggel, közmegelégedésre, míglen betegsége és a változott politikai viszonyok házelnöki állásától való visszavonulásra késztették. Innen túl mint egyszerű képviselő folytatta politikai működését; — „mindég a haza javára, a Ház tekintélye és tisztességéért, az okos és békés, mérsékelt, de igaz szabadelvűség diadaláért, mind haláláig hűen, emberül". (Zelenka püspök megállapítása.) Királyának bizalma é^elismerése bokros érdemeit a valósá-