Tiszai Evangélikus Egyházkerület jegyzőkönyvei 1927–1930

1928. május, szeptember

- 14 - . számit, vagy csak árt, — vagy pedig azok, akiket a fővárosi és a politikai élet az újabb alakulásban eleinte felszínre vetett, de nem volt bennök elég ellenálló képesség, hogy el ne feledjék a történelem nagy tanulságait, hogy politikai és egyházi téren az uralkodó hatalomnak mindig az volt a taktikája, hogy elébb a gyengébb, azután az erősebb kisebbségekkel végezzen s esetleg nem volt bennök elég akarat ahhoz, hogy particuláris érdekek helyett universalis jelentőségű vívmányokért küzdjenek : azt most ne kutassuk. Tanulságul is, irányjelzésül is, intelmül is legyen elég sokaknak fentidézett szomorú megállapítása s ehhez képest mindenesetre vonjuk le a tanulságot, hogy a trianoni Magyarországon csak úgy vívhatjuk vissza elvesztett positióinkat, csak úgy fognak jogos törekvéseink, jogos igényeink valóra válni, ha mindnyájan — s ebbe a szóba belefoglalom református atyánkfiait is — összefogva, egy emberként törünk a cél felé. Ha az állam és az egyház viszonyának egyes szembetűnő jelenségeit boncolgatom, úgy egyenesen elképzelhetetlennek kell tartanom, hogy a békeidőben a v. és közoktatásügyi minisztérium valaha is ki merte, vagy csak ki akarta volna is kezdeni jogakadémiánk államvizsgáztató jogát és 40 főre redukálni az akadémiára felvehetők létszámát. ...Ma? ...Hiába egyöntetű tiltakozás, törvényre, történelmi előzményekre, nemzetfenntartó, integritási szempontokra való hivatkozás ! Ki van mondva az ítélet: delendam esse censeo... Az embernek a Kollonichok korszaka jut az eszébe ! Ha az államnak az egyházzal szemben való viszonyára gondolok, elképzelhetetlennek kell tartanom, hogy a békeidőben akadt volna minisztérium, amelynek valamely hivatali elődje vállalt volna terhet az államkassza terhére, ő azonban ne igyekezett volna e kötelezettségét leróni. Ha az államnak az egyházzal szemben való viszonyára gondolok, ismét elképzelhetetlennek kell tartanom, hogy jogos, az 1848. XX. t.-c.-en alapuló törvényes igények oly sokáig heverjenek a figyelembe nem vétel porában, mint az a szanálás idejében történt és sok vonatkozásban történik ma is. Es — ha az államnak az egyházzal szemben való viszonyára gondolok, merőben elképzelhetetlennek kell tartanom, hogy — mai tényleges vergődéses helyzetünk dacára megtörténhetett volna az, ami ma úton-útfélen hangzik, hogy arról szól a panasz, mintha a katholicismus és nem mi szenved-