Tiszai Evangélikus Egyházkerület jegyzőkönyvei 1927–1930

1928. május, szeptember

- 15nénk rövidséget és hátraszorittatást. Itt — bocsánat a látszólagos ízléstelenségért, de egyebet igazán nem tud mondani az ember, mint hogy: risum teneatis ! Ezzel körülbelül ki is fejtettem azt, ami a többi felekezettel való viszonyunkra vonatkozik. Mi a katholicizmussal is békében akarunk maradni s arra törekszünk, hogy vele testvéries összeforrottságban építsük meg a romjaiból éledő hazát. Mi a paxot és justitiát nem csillogó jelszóként, de lelkiismeretünkből, valláserkölcsi evangéliumi nevelésünk szigorúan követendő parancsaként hangoztatjuk és követjük s épen azért azt kérjük és várjuk a magyar kalholicismus erre hivatott vezéreitől, hogy mérsékeljék egyes társadalmi összejöveteleiken, népgyűléseiken és egyéb alkalmakkor a közállapotok felett egyes vezető emberek részéről gyakorolt oly értelmű kritikát, mintha mi protestánsok ki tudja, micsoda kiváltságos helyzetben és fényes ellátás között volnánk, ők meg mennyire hátraszorultak és mennyire szegények, — mert ez a kritika mindenre inkább alkalmas, csak nem az igazság eszméjének a győzelmére és az egyedül ezen az alapon kifejlődhető testvéri összefogásra. Hogy a reversalis hajszából, a missiók praedikátioiban és gyóntatószéki utasításaikban velünk szemben kifejtett akcióikból, a nemzeti ünnepeken velünk együttesen való hivatalos részvételüktől való merev elzárkózásból, a codex juris canonici a protestáns pap előtt megkötött házasságot stb. megbélyegző kijelentéseiből — és lehetne a sort sokáig folytatni — engedjenek, mert ezzel is szolgálatot tennének az annyi ezer sebből vérező közös anyánk felépülésének, — arról már nem is merek beszélni. Azonban protestáns urainktól, világi vezéreinktől, felügyelőinktől, presbytereinktől egyet kérek : soha se tévesszék szem elől a megfelelő párhuzam megvonását arra nézve, hogy melyik egyház milyen mértékben tesz eleget'függetlenül minden idegen befolyástól és rendelkezéstől a haza igaz nagy eszményei szolgálatának s aztán e párhuzam tárgyilagos eredményéhez képest viselkedjenek saját egyházukkal, saját lelkészeikkel szemben. — Ugyanezen cím alatt kellemes kötelességem kiemelni, hogy a ref. testvérekkel való együttmüködésünk a maga közvetlenségében és melegségében jelentékeny haladást tüntet fel az elmúlt évben. Különösen látszott ez a közös prot. bizotts. ülésein, a Prot. írod. társaság estélyein, a dunamelléki és tiszántúli főgondnokok beiktatási ünnepélyein stb. Csak igy tovább ! In hoc signo vinces ! 3. A többi felekezetekkel szemben való viszony