Tiszai Evangélikus Egyházkerület jegyzőkönyvei 1927–1930

1928. május, szeptember

Méltóságos Főtisztelendő Egyházkerületi Közgyűlés! Az Úr nagy apostola a Korinthusiakhoz irott II. levele IX. Részében megemlékezve a gyámolító keresztyén testvéri szeretet áldásairól, hálára nyitja ajkait a mennyei Atya szent szine előtt, aki ád magot a magvetőnek, kenyeret eledelre, megsokasítja a vetést és megnöveli a keresztyén jótétemények gyümölcseit. Azután pedig a nagy természet teritett asztaláról a Krisztusban való lelki élet magaslataira emelve tekintetét, a Krisztus evangéliuma iránt való engedelmesség és a vallásos buzgóságtól megszentelt könyörgések jelenségei felett érzett boldog lelkülettel látja, hogy korinthusi hivei nemcsak anyagiakban, testiekben, de a lelkiekben, a szellemiekben is bővelkednek az Istennek bennök megnyilvánuló ajándékaiban s e boldog élmények kapcsán beszámolója arra a fennséges megnyilatkozásra lendül, abban az elragadtatott felhívásban összpontosul : „Az Istennek pedig legyen hála az ő megmondhatatlan ajándékáért." Amikor egy bezárult új közigazgatási esztendő végén szemlét kell tartanom és e tiszteletteljes jelentés alakjában beszámolót kell adnom arról a lelki vetésről és aratásról, amelynek a jelenségeivel csonka egyházkerületünk egyházaiban, iskoláiban, hatósági és belmissziói szervezeteiben találkozunk: nem minden megilletődés nélkül nyitom én is ajkaimat hálára Isten szent szine előtt s mondok neki gyermeki alázattal köszö" netet az ő megmondhatatlan ajándékáért. A befutott jelentésekből nagy örömmel és megnyugvással merem megállapítani, hogy tiszai egyházkerületünk lelkészi, tanári, tanítói kara és egyházi hatóságainak képviselői vállvetett igyekezettel buzgólkodtak azon, hogy a gyülekezetek és az iskolák belső életében bőséges legyen a vetés s ehhez képest bőséges lehessen az aratás is. (II. Kor. IX. 6.) Mintha az ország nehéz helyzete r