Tiszai Evangélikus Egyházkerület jegyzőkönyvei 1914–1925

1916. augusztus

— 46 — bocsátás tárgyában, folyamodványok hadisegélyek elnyerése érdekében, levelek irása stb. Szentháromság vasárnapjától az ifjúságot istenitisztelet után a templomban tartja s velők katechizátiót tart. Eperjes városi és vidéki egyházban teljesített belmissiói munkásság azonos az előző évi munkássággal. A szegények és a betegek felkeresésénél, segélyezésénél és vigasztalásánál nagy segítségül voltak a helyi tótul tudó diakonissák, akik a legnagyobb készséggel állottak e tekintetben a lelkész szolgálatára. A mig a vidéki és helyi földmivesek határtalanul gazdagodnak, addig a városi napszámosok és zsellérek az elviselhetlen drágaság folytán a legnagyobb nyomorúságba sínylődnek, különösen azon családok, a hol a családfő hadbavonult. Az ifjúság valláserkölcsi gondozása folytonos volt. Kisszeben 11. jelentést nem küldött, mert lelkésze hadbavonult. Fancsalon a lelkész legfőbb törekvése az volt, hogy híveit, kiknek övéi hadba vonultak, megnyugtassa, azokat a családokat, kiktől a háború áldozatot követelt, vigasztalja. E célból több izben tartott úgy az anyaegyházban, mint a szórványban háborús jellegű istentiszteletet. A híveket szorgalmazta, hogy a háború okozta nehéz körülményeik között bizalommal keressék fel, útbaigazítás, esetleg tanácsadás végett. Hadbavonult hivei közül számosan emlékeztek meg áldozatkészséggel az egyházról. Nehéz közlekedési viszonyai mellett is megjelent részben nyilvános, részben házi istentisztelet tartásra a szórvány jelentékenyebb községeiben, mint Détken, Sápon, Gagyban, Felsőkenden, Kiskinizsen. Az istentisztelet alkalmával, rendesen délután, hitelesítő, katechizáló jellegű tanításokat tartott, melyek igen jó hatással voltak hiveire. Szórványból álló gyülekezetében ezt a módozatot látja legcélszerűbbnek az evangeliumi öntudat ápolására, s az egyházunkhoz való ragaszkodás élénkítésére. Brassóban is a belmissiói tevékenységet legnagyobb részben a háború foglalta le. Tartottak hetenként háromszor este istentiszteletet, a melyen fegyvereink győzelméért és a harctéren küzdő fiaink és véreink szerencsés hazatéréséért imádkoztak; a hadbavonultak itthon maradt családjainak támogatására minden vasárnap offertorium. Lelkész a behivottakot felhívta, hogy bevonulásuk előtt éljenek úrvacsorájával. A harctéren levőkkel állandó levelezést tartott fenn és itthon maradt családjaikat meglátogatta. A mult évben külön ev. tábori lelkész neveztetett ki Brassóba: mindazonáltal a lelkész is fenntartotta az összeköttetést a katonákkal, akik a lelkész által úgy vasárnap délelőtt,