Tiszai Evangélikus Egyházkerület jegyzőkönyvei 1914–1925

1916. augusztus

mint hetenként háromszor este tartott istentiszteleteken szép számmal jelentek meg. Kiosztott közöttük imádságos könyveket, épületes olvasmányokst Egyes menetszázadok jobbhangu közvitézeivel és altisztjeivel begyakorolta szebb egyházi dallamainkat. Kiterjesztette figyelmét a katonák által viselt szalagokra, s azok felírásaira; megmagyarázta nekik egyes felkapott mondások ízléstelen és keresztyén ellenes voltát (Isten büntesd meg Angliát: Gott strafe England.) Az ellenség fogságába esett katonákkal állandó levelezést folytatott. A háborús viszonyok által követelt különös belmissiói intézkedések következtében nem szenvedett és nem lanyhult el az általános belmissiói tevékenység sem. Az istentisztelet áhítatos és megható voltát emelni igyekeztek vegyeskarra alkalmazott szép vallásos énekek előadása által, az esti istenitiszteleteket pedig még vonzóbbakká íették az által, hogy bevezették templomunkba a légszeszszel való fűtést és világítást. Egy keresztelés alkalmával a másvallásu előkelő állású keresztszülék nagy elismeréssel nyilatkoztak evang. egyházunk szertartásáról és annak hatása alatt a gyermek atyával együtt 200 korona alapítványt tettek az egyház javára. Hogy elejét vegyék a szertartásban felmerülhető minden dissonantiának, a confirmandusok számára a confirm. ünnepély leírását tartalmazó cédulákat nyomattak. Szokásba hozták a confirmandusoknak emlékkönyvvel való megajándékozását. A leányok és asszonyok feladatukká tették az oltár díszítését olyformán, hogy az oltárról soha se hiányozzék a virág. A lelkész a vallásos oktatásnál is nagy súlyt fektetett az énekre. Sepsiszentgyörgyön a tanitónőképzőintézetben a most lefolyt tanév végén tettek képesítőt és lettek tanítónőkké azok a leányok, a kiket az első osztálytól kezdve ő tanított. Heti egy vallásórájok volt és nyolcvan ének dallam tudásával mentek ki most az életbe. A ref. vallású tanfelügyelő megjegyezte, hogy nagy súlyt fektettek az evangélikusok az énekre és a legszebb dallamokat tanulták be. A leányok pedig kijelentették, hogy a lelkész azzal szerezhet nekik legnagyobb örömet, ha egyszeregyszer egy olyan szép vallásos éneket küld nekik, amelyet még nem tanultak. A brassói m. kir. áll. polgári leányiskola negyedik osztályából ezen tanév végén 115 dallam tudásával távoztak el a növendékek. Az egyik tanintézetben a vizsgára beküldött nem ev. tanár azt mondta, hogy az intézetnek külön énektanára van és a növendékei még sem tudnak úgy énekelni, mint az evangélikusok.