Tiszai Evangélikus Egyházkerület jegyzőkönyvei 1914–1925

1916. augusztus

— 45 Kapinémetfalván, mivel helyben templom nincsen és másrészt miután a lelkész minden vasárnap a kapivágasi templomban végzi az istentiszteletet, annyival inkább kell a belmissiót felkarolnia és annál nagyobb szorgalommal ápolni is. Sátoros ünnepek alkalmával d. u. is tartott istentiszteletet a nevezett filia templomában még kedvezőtlen időjárás dacára is, mert azt tapasztalta, hogy a vallásos életre ez is jó befolyást gyakorol. A nép szeret és akar részt venni az istentiszteleteken. Továbbá, mivel az egyháznak nagyobb része a filiákban van és mivel jelenleg bár igen fájdalmas és nehéz mező és tér áll minden lelkész előtt a belmissiói illetőleg, azt felismerve, ahol köny, fájdalom, szerencsétlenség és betegség nő és honol, ott közvetlenül lép és áll és tanácsot, vigasztalást ad, útbaigazítással készséggel szolgál. Az itthonmaradottak minden ügyének utána jár. A szentháromsági vasárnapokon minden estén istentisztelet után az ifjúsággal tartott alkalmi istentiszteleteket, melyek énekből, imából és irásmagyarázatból állottak. Az ifjúság ezeket szorgalmasan látogatja és azokon áldás van. Lapos. A belmissiói tevékenységről ez időben csak annyiban lehet szó, hogy a lelkészeknek lépten-nyomon résen kell állnia, hogy a háború okozta ferde kinövések jelentékeny hatást ne gyakorolhassanak az egyházon. Egyébként mint a m. kapronczai körjegyzőség segélyzőbizottságának elnöke, eléggé el van foglalva a mindenféle felekezethez tartozók ügyeinek lebonyolításával. Margonyáti a lelkész az otthonmaradottakkal folytonosan érintkezett ezen háborús időben. Tanáccsal, közvetítéssel mindenkinek készséggel szolgált, fontosabb, bonyodalmasabb ügyek elintézésénél nem hiányzott, nemcsak mint lelkipásztor, hanem mint helyi segélybizottsági elnök is. A harctéren és fogságban levőkkel mindig levelezett, vigasztalván, buzdítván őket kitartásra, türelemre. Budaméren a lelkész a belmissiói tevékenységet nem folytathatta azon az alapon, amelyén megkezdte, hogy í. i. téli d. u. felolvasást tartott volna, mert a hívek száma Budaméren annyira megapadt, hogy az esteli felolvasást nem látogatták, ahelyett adventi és böjti időszakban d. u. is prédikált, mire szívesebben eljöttek mint este. A délutáni prédikálást folytatni fogja egész nyáron át, mert ezt szívesen veszik s örömestebb jönnek délután is a templomba. Különben a háborús idő nagyon sok elfoglaltságot nyújt a lelkésznek, vöröskereszt egylethez való tudakozódás egyikről-másikról, folyamodványok készítése haza-