Tiszai Evangélikus Egyházkerület jegyzőkönyvei 1914–1925

1916. augusztus

25 f-t; azóta a mai napig körül beló'l 900 koronát gyűjtött önkéntes adományokban. Az adakozást igyekezett egyházi intézményeink irányába terelni így jelesen kárpáti csatákban károsult egyházközségeink, az evang. szeretetház és végül a helybeli evang. hadiárvák javára felhasználni és a reformáció közeledő' jubileumára való appellálással a lehetó'ség határáig fokozni. Természetesen sohasem tévesztette szem elől a célt, hogy: a haza minden előtt. A hadikölcsönök kibocsátása alkalmával egyházi beszéd keretében több izben hatással mutatott rá a haza iránti kötelességekre. Az utolsó hadikölcsön kibocsátása alkalmával hivei a postatakaréknál 72000 koronát, a brassói és csernátfalusi pénzintézeteknél pedig 30000 koronán felül jegyeztek. Jegyzésük tehát a 100000 koronát meghaladja. Nagy súlyt fektetett a harctéren küzdő katonáknak imádságos könyvekkel és karácsonyi húsvéti vigasztalásokkal való ellátására is. Az itthonievők közt részint ingyenesen, részint pénzért nagymennyiségű vallásos iratkát, jelmondatos falitáblát, háziáldást és Luther-képet hozott forgalomba. Tudakozódó irodáját állandóan nyilvántartotta. Hosszúfalu-Fürészmezőn a gyülekezeti nőegylet az 1915. év háborús folyamán is különösebb mértékben fejtette ki áldásos működését. Téli holmikat kötött a harctéri katonák számára a papné vezetése alatt; gyűjtéseket eszközölt hazafias és egyházias célokra; vallásos iratokat árusitott és terjesztett a nép között; ápolta a vallásos iratok és könyvek olvasására való hajlandóságot a családokban a parochiális könyvtár használata által. Ezeken kivül vallásos estélyeket rendezett, amelyeknek egyikén március 21-iki böjti vasárnapeste a szomszéd bácsfalusi egyház lelkésze: Kiss Béla tartott előadást a zsúfolásig megtelt templomban, amikor is maga a nőegylet szavalatokkal, énekkarával stb. szerepelt. Buzgó működést fejtett ki a vasárnapi iskola tavasszal és ősszel vasárnap délutánonkint a még meg nem konfirmált ifjúsággal a lelkész vezetése alatt. A háború itt nem éreztette káros vagy gátló hatását. Az egész adventi és böjti időszakban reggelenkint, olykor esténként is, alkalmi Írásmagyarázó istentiszteletek tartottak, amelyeken különösen a konfirmált és konfirmálásra készülő ifjúság vett részt rendszeresen, ez utóbbi mindig kivétel nélkül. A tanköteles gyermekek rendszeres templombajárásáról és vezetéséről maga a lelkész személyesen gondoskodott. Az ismétlő tankötelesek vallásos okiatását és énektanítását — noha ez az egyházi segédkező (kántor) hiványi kötelessége — hogy e tanítás intenzivebb és céltudatos legyen, maga a lelkész végezte teljesen ingyen, ügyszeretetből. A háborúból szabadságoltakat és hadba-