Tiszai Evangélikus Egyházkerület jegyzőkönyvei 1914–1925

1916. augusztus

— 39 — vonulókat a lelkész igyekezett rábírni az úrvacsora felvételére; e célból külön ú. n. hadi úrvacsora-osztás történt; a hadi szolgálatra visszamenőket és új hadbavonulókat vallásos iratokkal és imakönyvekkel látta el. A helyben elhelyezett sebesült katonákat meglátogatta, lelkileg gondozta, vallásos olvasmányokkal ellátta, részükre pénz- és természetbeli adományok gyűjtésében fáradozott. A gyülekezetet a szószékről és magánúton is a különféle háborús célokra: sebesültek, vakok, rokkantak stb. részére való adakozásra buzdította s ugyanezen, valamint a kárpáti falvak fölépítése céljára is adományokat gyűjtött s azokat illetékes helyekre juttatta. Imáiban és prédikációban minduntalan felhasználta a háború tanulságos mozzanatait, fölemelő és Istenhez vezető jelenségeit, honszeretetre, vallásosságra serkentő változatait. Tájékoztatta a népet hazafias és polgári kötelességeiről, a legújabb rendeletek s intézkedésekről; vigyázatra intette a zavarosban halászó uzsorások és szédelgők üzelmeivel szemben. A polgár

1 hatóságoknál személyesen vagy Írásban járt közben, hogy külö. nősen a szegény családok az őket igazságosan megillető hadi segélyben részesittessenek. Fölkereste, különösen az elesettek családjait is vigasztalta s a jobbmóduaknál odahatni igyekezett, hogy az elesett családtag (ifjú) öröksége legalább egy részének az egyház céljaira föláldozásával örökítsék meg a hős nevét! A tábori levelezéseket közvetítette. A harcból hazatérő, vadházasságban élőket igyekezett ez évben is a törvényes házasság megkötésére rábirni és ily esetekben személyesen is közbenjárt a hatóságoknál jó sikerrel. Agitált a hadikölcsönjegyzéseknél és pedig igen szép eredménnyel. Minden alkalmat megragadott arra, hogy a rendkívül kedvező termény-, lermék- és állatértékesítések folytán túltengő kapzsiság telhetetlenségét és mohóságát — a néplélek ezen erkölcstelen szimptomáit és romboló kitöréseit — magán és társadalmi uton is lehetőleg ellensúlyozza. Krizbán a lelkész hadbavonulván, helyettese nagy elfoglaltsága miatt a krizbai ev. egyházközségben teljesített missziói munkálkodásban csakis a betegek látogatására s vigasztalására szorítkozhatott. Pürkereczen a rendes lelkésznek: Vietorisz Lászlónak 1915. évi julius hó 24-én tábori lelkészi szolgálatra történt bevonulásáig a mult évi jelentésben körvonalazott belmissiói munka tovább folyt. Azóta ezt a lelkész azzal igyekszik pótolni, hogy elég gyakran meglátogatja gyülekezetét és ily alkalmakkor az istentiszteletet és az esetleg előforduló functiókat maga végzi. Intenzivebb belmissiói tevékenység a jelen helyzetben azonban i