Tiszai Evangélikus Egyházkerület jegyzőkönyvei 1914–1925

1916. augusztus

Méltóságos és Főtisztelendő Egyházkerületi Közgyűlés! Ha az Úr szent igéje a földi küzdelmek gyötrő órái között nem világítana belé Isten örök bölcseségének és kegyelmének az emberi elme előtt sokszor megfoghatatlan útjaiba (Róm. XI. 33.) és nem biztatna a megpróbáltatások e mostani sötét korszakának közeli elmúlásával (I. Kor. X. 13.): úgy akkor ezen, már a második, irtózatos vérözönben és gyilkos emberpusztításban lefolyt esztendő végén kelt jelentésemet a kétségbeesés hangjain kellene kezdenem. Eget ostromló vészkiáltások, a tenger vizein sülyedő hajó megrémült utasainak szívekbe markoló jajjai törhetnének elő lelkünkből: „Uram, mi lesz velünk?!" „Uram, segíts, mert elveszünk!?" . . . Ám, ne feledjük, m. t. Közgyűlés, hogy. ha ez a pusztító vérzivatar sok drága kincstől, sok féltett tárgyától ragaszkodásunknak, szeretetünknek, sok értékes alkotásától a szellemi lét és az emberi haladás megfeszített igyekezetének és a családi lét békés nyugalmától, szelíd örömeitől meg is fosztott minket, — : kettőtől nem foszthat meg soha és ezek,: a győzelembe vetett remény és az Isten gondviselésének örök bölcseségében és kegyelmességében gyökerező hit. Hazánk népe ma is azzal a rettenthetlen tudattal néz szemébe a háborús megpróbáltatások gyötrődéseinek, hogy e szinte mértéknélküli önáldozat végre is meghozza a maga kívánatos jutalmát. Fiaink az őseinktől örökölt rendíthetetlen bátorság lelkével, valóban bámulatraméltó hősiességgel állanak őrt határainkon és az ellenségtől elhódított idegen területeken. Az egyes családok gyásza,