Tiszai Evangélikus Egyházkerület jegyzőkönyvei 1914–1925

1914–1915. évi közigazgatás

— 58 — A lelkész úgy látja, hogy rendes kiadások mellett a jövőben lehetséges lesz egy egyházfejlesztési alap eredményes létesítése. Bártfa I. A már számos éven át tartott s nagyon üdvösöknek bizonyúlt ifjúsági istenitiszteleteket március 15, április 11, áldozó csütörtökön, augusztus 20, a király - születési és névnapján, október 6-án, ugy szintén a tanév elején és végén ez évben is megtartották. Csak a reformáció emléknapján a háborús mozgalmak következtében nem volt megtartható. A böjt idején minden pénteken d. u. böjti ájtatosságot tartottak, melyeken több ízben nagyszámú katonaság is buzgón részt vett. A fürdői istentiszteletek ez évben is tartattak. A hadba vonult egyháztagok családjainak látogatása és vigasztalása, a betegek erősítése, a szegények hathatós támogatása és segélyezési ügyének felkarolása, a lelkész kiváló gondját képezte, úgyszintén az orosz betörés által lényegesen megkárosult családokat tanácscsal vagy tettel támogatni» szerencsétlenségükben vigasztalni s felemelni. A városi hatóság v. a társadalom minden közhasznú, jótékonysági, emberbaráti mozgalmaiban részt vett s az egyház közönsége mindezeket lelkesen támogatta. A különféle kórházakban ápolt prot. katonákat lelkileg gondozta, több súlyosan sebesültnek — ki írni nem volt képes — levelezését családjával közvetítette A Bártfán tartózkodó ev. katonáknak két különböző alkalommal tartott ünnepen kiszolgáltatta az urvacsoráját. A hadifogságba került vagy elesettnek vélt egyházhívek keresésében és felkutatásában az egyes családoknak segítségére volt s többeknek hollétét megállapítani sikerült. Bártfa II. A lelkész az orosz invázió előtt az utolsó vonattal kénytelen volt menekülni. Azonban, amint megtudta, hogy az oroszok Bártfát elhagyták, a legközelebbi napon ismét visszautazott. A kórházakban feküdt beteg és sebesült katonákat minden héten egyszer, de a szükséghez képest többször is meglátogatta és közöttük vallásos tartalmú könyveket osztott ki. A katonáknak kétszer a templomban osztotta ki az úrvacsorát, 14 beteg és sebesült katonának pedig a kórházakban. A hívek ügyes-bajos dolgaiban majdnem minden nap részint a polgári, részint a katonai hatóságoknál járt el több-kevesebb sikerrel. A lelkész fájdalmasan említi, hogy a katonai csapatok őrsége egyszer őt akarta az útak tisztítására vinni s csak midőn azt mondta, hogy megy, de először a lutheri kabátot veszi magára, — akkor álltak el követelésüktől és hogy húsvét első napján, midőn a katonaságnak az úrvacsorát kiosztotta, az oltár elé jött hozzá az egyházfi, hogy a templomba jött összes falusi híveinket a csendőrök az útak tisztítására elvitték. Sokakat sikerült azonnal kiszabadítani, másokat csak az isteni tisztelet után sikerült erélyes fellépéssel hazahozni.