Tiszai Evangélikus Egyházkerület jegyzőkönyvei 1914–1925
1914–1915. évi közigazgatás
— 59 — Erdővágásra minden hónap első vasárnapján — a bártfai isteni tisztelet után — kiment és ott az isteni tiszteletet elvégezte. A katechisatiót megtartotta egész éven át az isteni tisztelet után, amelyen az ifjúság szép számban megjelent. Sajnos, a háború miatt a bártfai összes iskolákban a tanítás az egész tanéven át szünetelt s azért az ifjúsággal — külön — nem foglalkozhatott. A ferzsói állami elemi iskola vallástanításáról kellene gondoskodni, úgy, hogy p. o. a tapolysárpataki tanítónő kijárna oda, mert Bártfától távol esik ez a község s a fuvardíjakra nagyobb összeg volna szükséges. A tanulók száma 12 és 16 között váltakozik. Eperjes I a lelkész jelenti, hogy belmissziói munkáját az eperjesi ágost. hitv. ev. I. egyházban a lelkész, a segédlelkész, az evangélikus gyámintézeti nőegylet, a theológiaí belmissziói egyesület, a diakonisszák és az egyházközség általában a múlt évivel azonos és 1913. évi jelentésemben tüzetesen ismertetett módon végezték. A háborúval kapcsolatos különös munkásság a következőkben nyilvánúlt: 1. A lelkész a hadba vonúlt katonáknak annyiszor amennyiszer külön-külön, vagy csapatosan jelentkezők voltak» urvacsorát osztott a sebesült katonáknak, a kórházban dr. Deák János segédlelkésszel istentiszteleteket tartott és azok között nagyrészt a maga költségén imádságos füzeteket és újtestámentomokat osztogatott szét. 2. Az evangélikus gyámintézeti nőegylet a hadbavonúló és a sebesült katonák között kiosztandó újtestámentomokra 30 koronát adományozott, s tagjai különösen a Vöröskereszt fiókegylet társadalmi úton fenntartott kórházában az ápoló és vigasztaló szeretet munkáját végezték s a háború nyomorúságait nagy anyagi áldozattal enyhítették. 3. A theológiai belmissziói egyesület betegápolásra kiképzett tagjai az eperjesi Vöröskereszt és más katonai kórházakban foglalkoztak a sebesült és beteg katonák testi ápolásával és lelki gondozásával. 4. A diakonisszák a folyó évben hónapokon át az eperjesi Vöröskereszt kórházban ápolták önmegtagadó odaadással a háború sebesültjeit és betegeit. 5. Az egyház közönsége a lelkész felhívására offertoriumokban és gyűjtésekben 698 koronát áldozott a háborúba vonúlt katonák családtagjainak segélyezésére, s ezen kivül megszámlálhatlan anyagi és személyi áldozatot hozott a közös teherhordozásban és vigasztalásban. 6. Új belmissziói intézmény a lelkész és az egyháztagok támogatásával dr. Deák János theol. akad. tanár által létesített „Katona Otthon", a melynek jelentését egész terjedelmében a következőkben adjuk:
