Tiszai Evangélikus Egyházkerület jegyzőkönyvei 1914–1925

1914–1915. évi közigazgatás

- 31 — aztán így csoportonként, a vallás vigaszában részesíteniük. Jellemző például, hogy a Sátoraljaújhelyben működő Matyuga Kamill püsp. missiói lelkész húsvéti jelentése szerint a húsvét első- és második ünnepén és harmadik napján összesen 72 funkciót végzett. Ámde mennél fárasztóbb, küzdelemteljesebb e munka, annál szembetűnőbb és jövendő egyházfejlődésünkre aldásosabb e buzgó tábori lelkipásztori működés. Kitűnő iskolája ez a gyakorlati belmissiói tevékenységnek, — s egyúttal oly küzdőtér, a hol számos oly lelket nyerünk meg Jézus igaz hívének, a kit eddig közöny vagy hiányos vallásos nevelés távol tartottak tőle és egyházától. Legyen Isten legjobb áldása derék harcos lelkipásztoraink további apostoli buzgói kodásán 1 Komoly és nemes samaritánusi munkát végeztek eperjesi theol akadémiánk azon hallgatói is, a kik a békeidőben a katonai ápolási tanfolyamot végezték el s a kiket a hadvezetőség most a tartalékkórházakban tényleg alkalmazott. Közülök hárman beleegyezésemmel a nyíregyházi, a többiek pedig az eperjesi tartalékkórházakban teljesítettek önfeláldozó ápolói szolgálatot. Úgy a katonai hatóságok, mint főként a kórházak vezető orvosai előttem ismételten is a legnagyobb hálájuknak és elragadtatásuknak adtak kifejezést derék theologus ifjaink minden tekintetben bevált ügyessége, munkássága, kitartása, megbízhatósága felett, kijelentve azt, hogy a theologusok ilyen irányú tevékenysége sokszorosan fölér esetleges fegyveres alkalmaztatásuk esetén tanúsítható teljesítményeikkel. S mennyivel szebb, hivatásszerűbb szolgálat ez a Krisztus vitézeire nézve, mint gyilkoló fegyverrel való küzdelem, a mely szép és elragadó a maga hősiességével, de talán mégsem egészen odaillő az evangéliumi béke és szeretet leendő fölkent szolgáihoz ! Beteg és sebesült katonáink vallásos olvasmányokkal (ima-, énekeskönyvek, bibliai részletek, egyháztörténeti füzetek, elbeszélések, folyóiratok, naptárak stb) való ellátása komoly és szerető gondoskodásom tárgyát képezte. Épen a tábori lelkészek részéről jött jelentések erősítettek meg azon meggyőződésemben, hogy a bárhonnan jöhető ellenhatások ellensúlyozására, beteg és sebesült katonáink vallásos érzületének, hazafias hűségének, s nehéz sorsuk könnyítésének előmozdítására, sőt e hatásoknak a lehetőségig fokozására minden réndelkezésünkre álló anyagi és szellemi erőt fel kell hásználnunk. Hiszen az e téren való legcsekélyebb mulasztás is százszorosan megbosszúlhatja magát a későbbi időkben ott, olyan pontokon, a gyülekezeti hitélet olyan részleteiben, a hol azt ma még csak nem is sejthetjük. A hazatérő katonák otthonukban visszaemlékezéseket fognak kö-