Tiszai Evangélikus Egyházkerület jegyzőkönyvei 1914–1925

1914–1915. évi közigazgatás

_ 4 még azokat a legártatlanabb életörömöket is, amelyeknek vágya, mint az emberi szív veleszületett, természetes hajlama, kielégülést keres. A sok szomorúságban, gyászban és nélkülözésben egyetlen vigasztalásunk az a törhetetlen meggyőződés, hogy a minden bűnök főbűne, az embermilliókat pusztító ez a véres világháború nem a mi bűnünk terméke, hanem a legszigorúbban alkalmazott valláserkölcsi megítélés mértéke szerint is nem egyéb, mint önvédelmi harc, vagyis, hogy ügyünk igazságos. S azért, ha szomorúan kell is megállapítanunk, hogy az annyira műveltnek és előrehaladottnak mondott XX. századbeli emberiség még mindig nem tudott felemelkedni az erkölcsi szolidaritás ama magasabb fokára, amelyen akár a háború megindításának csupán népszavazás útján lehetővé tételéről, akár az egyes nemzetek részéről más nemzetek ellen tervbevett orvtámadásoknak egységes nemzetközi fellépésekkel lehetetlenné tételéről, akár a háborús eshetőségek elhárításának másféle intézményes biztosítékairól lehetne szó: — ezért a háborúért mégsem magunkat kell felelősekké tennünk, mert sem Ausztria, sem Magyarország külön-külön, sem AusztriaMagyarország népe együttvéve, ezt a háborút nem kereste, nem kívánta, s hogy mégis megvívja, reákényszerített, elháríthatatlan okokból teszi. Reméljük, forrón bízunk is benne, sőt ez is mindennapi imánk, hogy diadalmasan vívja meg ! reméljük és bízunk benne, hogy a sűrű patakokban omló vitéz magyar vér és magyar hazánk külömböző nyelven beszélő népfajainak páratlan, fönséges testvériüléséből fakadó hősies önfeláldozása megtermi gyümölcseit a rettentő viadalok mezején; — és aztán, a valláserkölcsi álláspont talaján, reméljük és forrón bízunk benne, hogy, majd ezután a nagy viiágrázkódtatás, világpróba után a sok vérontás szemléletébe és elszenvedésébe végre is belefáradó nemzetek az öntudat és az erkölcsi fenség ama magasabb fokára emelkednek, amelyen állva, szent szolidaritással üzennek hadat a bűnök bűnének, a háború intézményének. Annak a nevében