Tiszai Evangélikus Egyházkerület jegyzőkönyvei 1914–1925

1914–1915. évi közigazgatás

Méltóságos és Főtisztelendő Egyházkerületi Közgyűlés! Szokatlan, rendkívüli viszonyok hatása alatt áll még e pillanatban is a magyar nemzeti közélet minden ágazata. Az a, pusztító méreteiben szinte kifejezhetetlen világháború, amelynek kitöréséről szóló értesítéssel záródott múlt évi tiszteletteljes jelentésem, — ma már mindannyiunkat arra a fohászra serkent: „Seregeknek Ura, Istene, meddig haragszol a te népednek könyörgése ellen ? Megelégíted őket siralmas kenyérrel és siralmas italt adsz nékik nagy mértékkel! Adtál minket szidalomra a mi szomszédságiaknak és a mi ellenségeink csúfolnak minket. Seregeknek Istene, állas helyünkre minket és mutasd meg a te országodat — és megszabadulunk." (80. zs. 5—8.) Borzalommal telik el az evangéliumi hittel megszentelt békeszerető szív azoknak a napról-napra megismétlődő, sőt gyászos hatásaikban fokozódó pusztulásoknak láttára, amelyek annyi millió, jobb sorsra érdemes emberéletet, annyi családi hajlék békéjét, boldogságát, annyi hitvesi, szülői, gyermeki, testvéri és baráti szív reményét és támaszát, vigaszát és örömét, annyi, az emberiség szellemi haladását, boldogulását szolgálni hivatott intézmény békés fejlődését törik-zúzzák irtózatos erővel, kifejezhetetlenül káros és gyászos hatással! Bizony-bizony, aligha van közöttünk egy is, aki legalább gondolatban a béke áldott korszakát visszasóhajtó fájdalmas érzéssel ne ismételgetné a zsoltáríró szavát: „Uram, én szabadításomnak Istene, mind nappal, mind éjjel kiáltok te előtted! Izgalmaink, veszteségeink, gyászaink és szenvedéseink mindennap megújúlnak és Niobe fátyolával takarják el és fojtják el