Tiszai Evangélikus Egyházkerület jegyzőkönyvei 1911–1913

1913. szeptember

- 63 a haza és az egyház közjaváért mindig útjában állott és fog is állani az extrémek szolgálatának. De viszont e kerület lelkészi kara előtt sem kell fejtegetnem, hogy az egyesülésben, a tömörülésben rejlő erő alkalmát kihasználatlanul hagyni, az egyesületbe be nem lépni voltakép az egyes lelkésznek önmaga ellen való vétkezésével egyértelmű. A református lelkészegyesület kalvineuma, behmissiói ünnepélyeik áldásos kihatása és anyagiakban is fényes sikere, az ő számos alkotásaik és életrevaló egyházépítő terveik lebegjenek szemeink előtt, a mikor e kérdésben áliást kell foglalnunk. Hiszem és remélem, hogy épen evang. Sionunk veszélyeztetett bástyáinak a megszilárdításával fog járni, ha az országos evang. lelkészegyesület munkájából is lelkes szívvel vesszük ki részünket. Milyen tág tere kínálkozik e lelkészegyesületi működésnek például egyes közegyházi érdekű, nagyobb fontosságú feladatok megoldásának közmegnyugvásra leendő előkészítésében. Nem hivatkozom egyébre, mint a reformátió 400 éves évfordulójával kapcsolatosan rendezendő ünnepély és létesítendő alkotás ügyére. Dacára annak, hogy az egyetemes egyház már kétízben is határozott e kérdésben és dacára annak, hogy e nagy fontosságú évfordulótól már alig négy év választ el minket, még sem általános rokonszenvet kiváltó alkotás tervével, sem a ritka ünnepély és az országos esemény megörökítésének jelentőségéhez méltó gyűjtéssel, de még csak az országos ünnepély körvonalaival sem rendelkezünk. Ujabban ugyan felmerült a terve — s úgylátom, ez kezdi is meghódítani a szíveket — egy egyetemes gyakorlati theológiai szeminárium felállításának. Magam részéről e gondolatot nemcsak egészségesnek találom, de talán nem követek el indiscrétiót, ha kijelentem; hogy e gondolatnak magánkörü beszélgetéseim folyamán már évek óta igyekszem híveket szerezni. Én ugyanis az ujabb lelkészi generátió gyakorlati kiképzésében látok bizonyos hiányt, a melynek oka ne?n a tanárok arravalóságának vagy tudományos képzettségöknek hiányosságában van, — e téren én volnék az utolsó, a ki kifogást akarnék emelni érdemes theológiai akadémiai tanáraink ellen, — de a képzés rendszerében, a tantervben, a tárgyak csoportosításában és az akadémiákkal szemben támasztott tudományos követelményekben keresendő. Theologiai akadémiai képzési rendszerünk — és ez állandó vita tárgya lehetne, bár a theológiai tudomány képviselői szerint vitán felül áll és helyesen van igy — közhit szerint egyoldalúan tudományos, elméleti. Mivel a dolog természete szerint ez irányzaton változtatni alig lehet, felmerül a szüksége oly intézmény alkotásának, a mely az elméleti alapon tovább építsen, az egyházi életet a maga gyakorA reformátió 400 éves fordulójának megünneplése.