Tiszai Evangélikus Egyházkerület jegyzőkönyvei 1911–1913

1913. szeptember

— 46 — A lelkészek f íze tésének rendezése, helyütt csak a 42-ik sz. egyetemes közgyűlési határozatra utalok, a mely szerint egyházkerületünknek nyilatkoznia kell a theol. akad. hallgatók tandíjának eltörlése tárgyában. E nyilatkozatot egyházkerületi közgyűlésünk a theol. akadémiáról szóló jelentés tárgyalásával kapcsolatosan fogja megtehetni. Az egyetemes egyház életében a fentemlített határozatokkal összefüggő oly nagyszabású jelenségek merültek fel, hogy azok méltatását kötelességem már e helyütt is megadni. Ilyen a lelkészi fizetésnek korpótlékkal való kiegészítéséről szóló törvény, a melyet a képviselőház és a főrendiház elfogadott s a mely épen e napokban van szentesítés alatt. Sokáig hiába — majd az életviszonyok súlyosbodásával arányosan növekedő türelmetlenséggel várta evang. egyházunk lelkészi kara azon jogos igénye kielégítését, hogy mint e haza minden közpályán működő fiának, úgy végre neki is rendeztessék, még pedig rendeztessék tanulmányaihoz, állásához, képesítéséhez és az egyre nehezedő megélhetési viszonyokhoz képest az ő javadalma — akként, hogy ez a rendezés egyfelől arányban álljon már megfelelő képesítésű, családi életet élő köztisztviselők javadalmával, másfelől ne vonjon maga után autonomikus alapon álló egyházi közéletünkre károsan ható consequentiákat. Jelentésem más helyén számolok be arról, hogy — még mintegy egy évvel ezelőtt nagy általánosságban értesülvén a rendezés tervbevett iránya felől, élőszóval ismételten is, majdan kidolgozott nagyobb memorandum útján írásban is igyekeztem hatni a döntő körökre a fizetésrendezés ügyének körültekintő, méltányos megoldása végett, — egész nyíltan kijelentve ismételten is, hogy a teljesen normális megoldás mértékéül tekintem a középiskolai tanárok javadalmának mérvét és hogy a mint én ismerem a közhangulatot, addig, mig az elérhető fizetés egyelőre legalább 4000 k.-ban megállapítva nem lesz, a kérdés nyugvóponthoz érni nem fog. Végtelenül fájlalom, hogy az elfogadott törvényjavaslatban az imént kifejtett törvényes óhajok és felvilágosítások érvényre nem jutottak Sőt megdöbbenéssel látom, hogy az ekként történő rendezés nemcsak hogy nem elégíti ki a törvényes igényeket, nemcsak a lelkészi karra nézve valósággal lealázó módon „rendezi" a fizetést, de túlmenve minden megengedett mértéken, ősi evang. egyházi autonómiánk legértékesebb kincseit tördeli le közvetett úton — elhatározó befolyást biztosítván a mindenkori kormánynak egyházközségeink megalakulása, lelkészi állomásaink szervezése és megszüntetése tekintetében. Végzetes ballépésnek tartom e tekintetben is, mint általában tapasztalhatjuk ezt újabb időben minden hasonló természetú intézkedé?ben, hogy a tervezet, a modalitások nem hozatnak nyilvánosságra idejekorán és hogy a leginkább érde-