Tiszai Evangélikus Egyházkerület jegyzőkönyvei 1911–1913

1913. szeptember

— 6 A statisztikai adatok által feltárt szükséges intézkedések. bői bátran merem következtetni azt, hogy ez a vigasztaló fordulat egyszer majd hazánkra is ráköszönt. Az utolsó népszámlálás statisztikai adatait egybefoglaló kötetet mégsem akarom letenni anélkül, hogy bizonyos concrét tényekre és ezekből folyólag nézetem szerint feltétlenül sziikseges intézkedésekre ne hivja fel a méltóságos és főtisztelendő Egyházkerület figyelmét. Úgy ennek a kötetnek — legalább egyházkerületünket illető számadatai, mint az általam két esztendő lefolyása alatt végzett egyházlátogatási körúton szerzett tapasztalataim arról győznek meg engemet, hogy térveszteségünk leginkább ott van, ahol az egyházi élet kellően szervezve nincs — nevezetesen szórványokban, a távollevő, evang. iskolákat, vagy evang. hitoktatást nélkülöző filiákban, és a hol a lelkészi hivatali ügykezelés akár a lelkész túlságosan előrehaladott életkora, akár egyéniségének a köztiszteletet befolyásoló tulajdonságai miatt nem áll hivatása magaslatán. Szervezett, életerős, igaz evangéliumi szellemtől áthatott vezetés alatt álló gyülekezetekben, főként ha a lelkész komoly belmissziói tevékenységet is tud és akar kifejteni, — és erről alább adok megcáfolhatatlan bizonyságot, — ezek a veszteségek nemhogy előfordulnának, de szerzett concrét tapasztalataim szerint egyenesen egyházunk nyereségévé alakulnak át. Tehát nem csupán a közgondolkozás reánk nézve ez idő szerint kedvezőtlen szelleme miatt, de nem is az ev. egyház szellemének, vezetésének, s igy az egyházban rejlő vonzó, hóditó erő intenzivitásának elgyengülése miatt, hanem túlnyomóan szervezetbeli fogyatékosságok miatt kell elszenvednünk a veszteségek túlnyomó részét. Hiszen itt van pl. az egyházkerület egyik szabályrendeletében a szervezésre kijelölt sarkadi missió. Ennek egyetlen járásában, a nagyszalontaiban az 1902-ik évi állapothoz képest 119 lélekkel, benne Sarkad községben 250 lélekről 124 lélekre, Kötegyánban 95 lélekről 24 lélekre apadt hiveink lélekszáma, miért ? mert e missiót talán évszázadok óta senkise gondozza. Ugocsa vármegyében 53 lélek, Árvamegyében 262, Szepesmegyében 1196, Sárosmegyében 270, Gömörmegye rimaszombati járásában (azt hiszem, a járás egyes községeinek más járáshoz átcsatolása következtében) 2600, rimaszécsi járásában közel 200, Joísva városában közel 50, Dobsina városában közel 300 lélekszámmal apadt a számunk, mig Zemplénben, Liptóban mondhatni stagnál és csak Hajdúban, Brassóban, Szatmárban, Borsodban, Szabolcsban mutat határozott emelkedést. Ezeket a tüneteket komolyan mérlegelve, arra az általam ismételten is hangoztatott meggyőződésre kell jutnunk, hogy a kivándorláson kivül (ez magyarázza meg az árvái, szepesi, sárosi és gömöri, általában a felvidéki veszteséget) legfőbb bajunk szórványa-