Tiszai Evangélikus Egyházkerület jegyzőkönyvei 1911–1913
1913. szeptember
gosan beszélnek: az utolsó 15 20 év nem kedvezett nekünk. Az evangélium egyházának térvesztesége szembeszökő adatokat tár fel. Immár több ezerre rúg azon félcsaládok száma, a melyeket a múlt század 90-es éveinek szabadelvű lángolással üdvözölt egyházpolitikai törvényalkotásai révén a vegyes házasságok körében elvesztettünk. A népesedési mozgalom adatai szerint a lélekszámgyarapodás százalékos aránya tekintetében az utolsó előtti helyre szorultunk. A két szélső tenger, a fekete és a veres vizű nyaldossa partjainkat, — mert vizi hadereje szervezettebb, öntudatosabb — egységesebben halad a kalózlobogó alatt, mint mi a becsületes nyíltság, szabadelvüség és türelem zászlajával hajóinkon. És én még sem adom fel a reményt egyházunk jövendő, nyugodtabb, békésebb fejlődése iránt. Mert ha ezt tenném, úgy egyáltalában le kellene tennem azon benső hévvel és az evangéliumtól elválaszthatatlan szilárd meggyőződéssel ápolt hitemrő^ hogy a becsület, az igaz ügy, a jó ügy valaha egyáltalában győzni tudjon e földön. A fekete tábor kiadhatta a jelszót, hogy ő az egyedül üdvözítő, ám ez csak jelszó marad ; mi is bátran kiadhatjuk a jelszót, hogy a mi egyházunk a meg nem hamisított evangéliumi igazságok egyháza, és ez nemcsak jelszó, de igazság volt és marad. A vörös tábor szenvedélyes hangon kiálthatja világgá a tőke és a munka közötti harc jelszavát s Ígérheti utópisztikus elvek megvalósítását. Ez is csak jelszó volt és marad, a mely meg nem valósítható, mert nem számol azzal, hogy útjában áll az Isten kegyelme nélkül mindig is esendő ember bűnössége, gyarlósága. Minket megvigasztalhat a tudat, hogy minden kor számára boldogító, egyedül boldogító társadalmi igazságokat hirdetünk, a krisztusi szeretet evangéliumi igazságainak hirdetésével. Csak öntsön el mindannyiunkat az ebből a mindkét szélső tábor ellenében jogosan érzett meggyőződésből táplálkozó erős evangelikus öntudat és tanuljunk és tudjunk becsületes homlokkal küzdeni, fáradni és dolgozni ez öntudat jogáért: és akkor nem féltem egyházunk jövőjét rövid korszakok múló, kedvezőtlen esélyeitől, ez idő szerint ki nem elégítő statisztikai eredményszámoktól s általában a térveszteségi adatoktól, — a melyeket különben sem szoktam mérlegelni soha egyedül a hazai közviszonyok szerint, de egybevetem a külföld protestantismusának állásáról szóló adatokkal, s ezekben aztán meg is találom a teljes vigasztalódás forrását, mert noha hazánkban, mint mondám, az utolsó két decennium felette kedvezőtlen statisztikai képet tár is fel rólunk, de viszont elvitázhatatlan, hogy Európa többi részében határozottan a protestantizmusnak kedvez a fejlődés, az idők haladása, s ebStatisztikai adatok.