Tiszai Evangélikus Egyházkerület jegyzőkönyvei 1911–1913

1911. május

43 szent eszményeiről?! Ápoljuk ez érzésvilágot atyáinktól öröklött legdrágább kincseink gyanánt iskolákban, gyülekezetekben, szívünkben, életünkben, hagyományos hűséggel és önáldozattal ! De óvakodjunk attól, hogy tanácskozásainkat bárminő politikai irányzatos törekvések lengjék át. Rekeszszük ki minden, de minden egyházi tanácskozásaink köréből a hittestvéreket rendszerint csak egymástól elválasztó, az egységes fellépés erejét bénító, sőt sokszor egyenesen megsemmisítő pártpolitikai törekvést, felfogást. És itt, bármennyire szeretném is itt és ez alkalommal elkerülni, már csak a jó példaadás kedvéért is, de éppen ez alkalommal, ám egyszersmindenkorra szóló érvénynyel, nyilatkoznom kell az ű. n. nemzetiségi kérdésről is. Ez az egész kérdés, nézetem szerint, lényegileg ott dől el, hogy a nemzetiségi vidéken élő hittestvéreinket ellenségeinkül vagy barátainkul tekintjük-e? Én azt hiszem, nemhogy ellenségeinkül nem, sőt nemcsak barátainkul, hanem egyenesen testvéreinkül kell őket tekintenünk és velők így bánnunk. Meg kell őket győznünk — és itt nemcsak a vezetőket, de magát az ottani evang. népet értem — afelől, hogy itt senki nem akarja őket megfosztani anyanyelvüktől, anyanyelvükön gyakorlandó kultúrájúktól, istentiszteletüktől, irodalmuktól és meg kell őket győznünk erről, éppen a testvéri érzésnek azzal az elragadó melegével, a mely ellenállhatatlanul vonz és emeli őket mihozzánk, viszont azt az egyet minden körülmények között elvárván tőlük, mint e haza bármely más gyermekétől, hogy anyanyelvükön kifejtendő kulturtörekvéseikben tartsák be határvonalul ez ezredéves, dicsőséges múltú, nekik éltet, kenyeret és szabadságot adó hazának és ev. egyházunknak alkotmányát, törvényeit; hű fiai és leányai legyenek a magyar hazának, hű testvérei más-ajkú hittestvéreiknek. A megértésnek, az áldott együttműködésnek, az erőgyarapodásnak és a politikai viták elkerülésének, azt hiszem, ez és pedig egyedül ez a helyes útja s ez egyúttal az útja és módja annak, hogy eleddig teljesen elkülönződött életet élő szász evang. testvéreinkkel leendő és annyira kivánatos együttműködésünk számára közös czélokat keressünk és találjunk. * * * Nyilatkoznom kell még az egyetemes egvház, a többi társ-egyházkerületek, a ref. testvéregyház és a többi hazai egyházhoz való viszony ápolásáról. Mint az igazság, szeretet, béke és hit képviselője,