Tiszai Evangélikus Egyházkerület jegyzőkönyvei 1911–1913

1911. május

44 csak egyként nyilatkozhatom; úgy, a mint a régi római szállóige tanít: „Suum cuique" és, mint a hogy Krisztus tanít: „a mit nem akartok, hogy az emberek tiveletek cselekedjenek, ti se cselekedjétek azt azokkal". Békés beleilleszkedés az egyetemes egyházi életnek egyházalkotmányilag megállapított rendjébe, szeretetteljes együttműködés a társegyházkerületekkel, vérrel, szenvedéssel, dicsőséggel megszentelt közös mult után a protestáns testvéri közösség hű ápolása a jövendőben is a református testvéregyházzal, a haza közös oltáránál testvéri jobb nyújtásával a béke és szeretet és kölcsönös méltányló elismerés szellemében kifejtendő magatartás a többi egyházfelekezetekkel szemben: íme, a Krisztus jó vitézének egyedül elfogadható programmja, harczmodora! Boldog volnék, ha e harczban, a mely végeredményül az evangéliumi béke diadalát czélozza, lelkes bajnoktársakul mindig ott üdvözölhetném egyházkerületünk fényes múltú evang. úri-családjainak minden egyes mai ivadékát, a kik kezükben dicsőült őseik zászlajával vinnék diadalra a mai kor vészes áramlatai között a mai kor számára adott eszközökkel az evangéliumi igazság eszméjét. És ha ott láthatnám e lelkes csapat élén még évek hosszú során át egyházkerületünk kipróbált hüségü, bölcs, tapintatos, alkotmányos gondolkozású, érdemdús világi vezérét, a kerületi Felügyelő úr őméltóságát, a kinek baráti, testvéri, nem, több: az Úrért és az ő hű evangélikus egyházáért való igyekezetben immár munkatársi szeretetébe, bölcs tapasztalatokban gazdag vezéri lelkületének hajlandóságaiba magamat íme szeretettel ajánlom s magam odaadó munkatársi hűségét, tiszteletét, ragaszkodását e fényes gyülekezet szine előtt felajánlom. És boldog volnék, ha e közös igyekezetben ott látnálak forgolódni titeket, szeretett kedves lelkész-, tanár-, tanítótestvéreim, a kik, míg egyházunk világi eleme az egyetemes papság eszméjében rejlő magasztos hivatás átérzésével mondhatja: „Királyi papság és szent nép vagyunk", addig ti kell, hogy valljátok: mi papsága vagyunk amaz égi királynak, a ki földi népét a mi becsületes pásztori buzgóságunkra bízta. Nem tartozom azok közé, a kik mindig csak keseregnek a vallás földi szerepének hanyatlása, a protestantizmus közállásának gyengülése, sőt egyházunk pusztulása felett. Sőt fennen