Tiszai Evangélikus Egyházkerület jegyzőkönyvei 1911–1913

1911. május

42 a kivándorlások, az egy-gyermekrendszer, az alkoholizmus megakadályozásával, helyi fogyasztó- és értékesítő-szövetkezetek, munkásegyletek, legény- és leányegyletek, helyi gyámolító-egyletek kifejlesztésével, templomok állandó nyitvatartásával, papoknak a nép igazi atyái, vezérei, jogának védelmezői gyanánt viselkedésével, hogy ekként a várható, sőt már ajtónkon kopogtató szocziális átalakulás ne találja készületlenül egyházunkat. Mert meggyőződésem, hogy a vallási életjelenségek és egyházi törekvések hovatovább, annál inkább kell, hogy lépést tartsanak a folyamatban levő társadalmi evoluczióval, nehogy ettől távol, sőt egészen elmaradva, reá befolyást semmikép nem gyakorolva, ez az evoluczió nélkülözni találja a Krisztus evangéliumának áldott hittartalmát és eszményi életfelfogását. Természetes, hogy ez alapon a theologiai nevelést is gyakorlatiasabbá óhajtom tenni,\ a IV. tanfolyamnak teljesen szemináriumi alapra helyezésével és a felavatásnak akkorra kitűzésével, a mikor szemmellátható a Krisztus ifjű vitézeinek a gyakorlati egyházi élet vezetésére való teljes felkészültsége, mert inkább maradjon néhány parochia üresen, mint hogy oda nem való elemek foglalják el. Az iskolaügyről szólva, ki kell jelentenem, hogy teljes erőmmel küzdeni fogok azon, egyedül a kényelem szeretetéből, vagy az evangéliumi áldozatkészség hiányából, vagy ki tudja, milyen gyarló emberi számításból eredő irányzat ellen, hogy elemi-iskoláinkat államosítsuk. Biztosítva vagyunk-e az állami iskolákban sötét árnyak ijesztő térfoglalása ellen? Uraim! A mi egyházias szellemű ifjúsági nevelésünk egyedüli biztosítéka az egyházi iskola-intézmény. S mert ez, hogy ügy mondjam, létbiztosítékunk, mert jövőnk biztosítása, azért támogassuk, karoljuk fel szives szeretettel és érdeklődéssel összes, ügy elemi, mint közép- és főiskolai alkotásainkat. Részemről az iskolaügynek buzgó támogatója, tanítóinknak, tanárainknak szellemi és anyagi jólétük érdekeiért lelkesülő és tőlük éppúgy, mint a lelkészektől és felügyelőktől a leglelkesebb egyházias és hazafias kötelességteljesítést elváró vezérük, főpásztoruk igyekszem lenni. e íme, megcsendült ajkamon a hazafias kötelességteljesítés szava. És szeretném én azt az embert látni, a kivel szemben én e téren a versenyt meg nem állanám ! Vájjon miről szólhatnék lelkesebben, meggyőzőbben, mint éppen az evangéliumi egyház és hazaszeretet