Tiszai Evangélikus Egyházkerület jegyzőkönyvei 1911–1913

1911. május

41 délyt csak ott tartom megadandónak, a hol az anyagi fedezet a gyülekezeti hitélet veszélyeztetése nélkül biztosítva van; viszont a segítség nyújtásában gyámintézetek, Baldácsyánumok és államsegélyekből legyen egyfelől az igazi szükség az irányadó, de másfelől jelentkezzék a segítség igazi áldásként, igaz segélyként, ne pedig morzsalékok gyanánt való elaprózódásban, a minek gyakorlati eredménye alig van és, hogy banálisan fejezzem ki magam, csak az étvágyat növeli. Általában, egyházközségekben, esperességeken és kerületen a legszigorúbb takarékosságot látom indokoltnak. A mi egyházkerületünk pénzügyeit illeti, a melyek felől e percztől kezdve szintén felelősséggel tartozom, nem habozom kijelenteni, hogy azokat súlyos helyzetben vettem gondjaimba, s hogy ennélfogva az egyéni czélokat szolgáló kiadások tekintetében a legmesszebbmenő takarékosságot, a közczélokat szolgáló kiadásokban a megfontolt áldozatkészséget fogom irányelvemül tekinteni. Egyébként úgy háztartási, mint egyes, befejezetlenül maradt szervezeti kérdésekben a már csaknem teljesen előkészített zsinat van hivatva a hiányokon segí/ m B teni. Am addig is, a feledhetetlenűl nagy alkotmányozó 1893/94-iki zsinat törvényei által megszabott határok között mindent meg kell tennünk az egész vonalon, háztartásunk konszolidálására, és a mit különösen hangsúlyozok úgy itt, mint majd, a protestáns közös bizottság tagjaként e bizottságban, esetleg a magas kormánynál: az 1848. évi XX. t.-cz.-nek szívós kitartással és abban a biztos tudatban életbeléptetése érdekében, hogy a protestantizmusnak megnyugtatása, törvényes alapon álló anyagi igényeinek kielégítése, belhivatalnoki karának a kor szinvonalán álló anyagi ellátása, egyházközségeinek a nyomasztó adóteher alóli felszabadítása, kultur- és humanitárius intézményeinek megerősítése — a legszorosabban vett nemzeti érdek. ŕ Es irányító szándékkal kivánom a gyülekezeti életet megvizsgálni. Arra fogok törekedni, hogy ébrentartsam a gyülekezetekben és a hívekben azt a törekvést, hogy mai egyházunk necsak a röpke pillanatnak éljen, de alapozza meg a jövőt is, úgy anyagi jóléte biztosításában, a jövő czéljait szolgáló alapok létesítésében, mint a szocziális életfejlődés követelményeinek szemmeltartásában, a gyülekezeti szegény- és betegügy felkarolásával, a törvénytelen házasságok,