Tiszai Evangélikus Egyházkerület jegyzőkönyvei 1911–1913
1912. július
83 külföldi egyetemen kivánja tölteni, jóváhagyólag tudomásul venni szíveskedjék. Végül felolvassa dr. Obál Béla rendkívüli theol. tanárnak következő jelentését: Méltóságos és Főtisztelendő Egyházkerületi Elnökség! Külföldi tanulmányutamról s annak eddigi eredményeiről van szerencsém a következő rövid jelentésben beszámolni: Két feladatot tűztem magam elé. Először a külföldi protestáns fejedelmek- és rendekkel való politikai összeköttetéseink történetéhez való anyagot gyűjteni. Ezzel a kérdéssel történetíróink még alig foglalkoztak s így még nincs eléggé felderítve, hogy ezek a külpolitikai tényezők mily szerepet játszottak a magyar protestantizmus védelmezésében és fenntartásában. Sőt Zoványi Jenő még nemrég ( PROT. SZEMLE 1903. évf., A pátens visszavonásának körülményeiről írt czikkében) egyenesen kétségbevonja és tagadja, hogy a prot. hatalmak a westfáliai béke alapján valaha beleavatkoztak volna ügyeinkbe. A bécsi, raudnitzi, drezdai, hallei, berlini és más levéltárakban gyűjtött gazdag oklevéli anyagommal ezzel az állítással szemben sikerülni fog kimutatnom, hogy a protestáns hatalmak figyelmét és rokonszenvét a magyar ügy iránt nagyrészt éppen a száműzött protestáns lelkészeknek sikerült a külföldön népgyűlések és irodalmi művek által felkelteni. Ezek a hatalmak viszont bécsi követeik útján hathatósan jártak közbe száműzött lelkészeink visszabocsátása s általában alkotmányunk visszaállítása érdekében. Interventióikban éppen a westfáliai békére hivatkoznak s a magyar protestánsokat is ennek a fontos nemzetközi szerződésnek védelme alá f helyezik. így a magyar protestantizmus és a szegény üldözött prédikátorok nemzetfenntartó hivatása és ereje új világításban tárul szemeink elé. Míg azonban ezek a kérdések inkább a történelem körébe tartoznak, addig tanulmányom másik tárgya, a külföldi magyar protestáns alapítványok ügye a nemzetgazdásznak az érdeklődését is nagy mértékben felhívja. Mintegy félmillió magyar nemzeti vagyonról van itt szó, mely mostoha viszonyok között részben kevesbedik, részben nem tölti már be azt a hivatást, melyet az alapítók vártak tőle. Egyetemes gyűlésünk ugyan már foglalkozott ezzel a kérdéssel s meg is bízta Zsilinszky Mihályt egy erre vonatkozó „Tájékoztató"
