Tiszai Evangélikus Egyházkerület jegyzőkönyvei 1911–1913

1911. május

37 széleskörű, áldásos feladatok és magasztos főpásztori kötelességek szempontjából találom felette megtisztelő élethivatásnak s így azt az ősi puritán protestáns felfogás szerint ellenőrző, irányító, lelkesítő, hiterősítő hatáskörénél fogva igaz ősprotestáns jelleggel, habár a haladott kor eszközeinek igénybevételével kivánom kezelni. De, ha a kor intő szavára hallgatunk is, ha a folytonos és fokozatos fejlődés elméletét tudományban és társadalmi fellépés tekintetében jogosultnak ismerjük is el, soha nem szabad felednünk, hogy a szellem csak egy lehet: a Jézus Krisztus jó vitézeinek szelleme, az élet forrása egy: az ő hamisítatlan tiszta igéje, — végczél csak egy lehet: a béke, szeretet, igazság és világosság Istenországa. Nekem úgy tetszik, hogy evangéliumi egyházunk életnyilvánulásai némely részben eltérést mutatnak ez ősi tradiczionális alaptól, tehát, hogy helyes felfogás tekintetében vissza kell térnünk az ősi alapelvekhez, a melyeken maga a reformáczió, a reformátorok munkája épült fel, az evangéliumi egyszerűség, szerénység, apostoli igénytelenség elveihez, a kölcsönös türelem, testvéries, békés együttműködés elveihez, viszont a protestáns önérzet emelése és biztosítása végett az igaz meggyőződés követéséhez és reformátori módon bátor vallásához: „itt állok, másként nem tehetek"; vissza kell térnünk — és erről később bővebben is megemlékezem — az apostolok, a reformátorok főpásztori munkájának igaz megértéséhez, mely a gyülekezetek életének megfigyelésére, ellenőrzésére és vezetésére helyezte a súlypontot, — és csak, a mennyiben ezen alapvető főpásztori feladatok és jellemző tulajdonok a jelenkor tételes egyházi törvényei és szabályai szerint a kivitelben vannak szabályozva, csak annyiban alkalmazkodni a modern kor követelményeihez. Nem szabad elmosódni engedni a tiszta protestáns önérzet, öntudat és alkotmányos felfogás körvonalait, megvesztegető általánosítások által. Hiszen mi sem könnyebb, mint nagy általános eszmék hangoztatásával varrni hímet a saját egyéni kötelességeink elmulasztására és saját protestáns meggyőződésünk takargatására. Nem! Vagy vagyunk meggyőződésből az evangélium hívei, az evangéliumi világfelfogás tolmácsai, a hamisítatlan evangéliumi tanok hirdetői, és akkor testesüljön meg ez az egész életben mindig és