Tiszai Evangélikus Egyházkerület jegyzőkönyvei 1911–1913

1911. május

38 mindenkivel szemben, vagy ha nem akarunk azok lenni, ám vonjuk le a jellemes férfiak konzekvencziáját. De engedni azt, hogy az evangéliumi meggyőződés, az evangéliumi hitvallás, az evangéliumi álláspont oly puha massza legyen, a melybe mindenki büntetlenül sülyeszthesse ujját: sem nem jogunk, sem nem érdekünk. Én az evangéliumi öntudat és önérzet nevében eljáró főpásztor kivánok lenni s ha ez nem tudnék lenni, pillanatig se haboznám helyem otthagyásával. Vallom és jelentem tehát, hogy ez lesz irányelvem a külvilággal szemben bármely polczán a tevékenységnek, az ellenőrzésnek, a megszólalásnak, az alkotásnak. Ha ez harezot jelent egyes rétegekkel és alakulatokkal szemben, ám legyen harcz a Jézus Krisztus szent nevében, — ha békét teremt más rétegekben és alakulatokban, legyen érette dicsőség a béke Fejedelmének. De tétlenséget, „laisser fair" álláspontot, a mely mindennel és mindenkivel szemben beéri azzal, a mi van, a mit adnak, a mit tűrnek, a mit megengednek : ez az állásfoglalás semmi esetre se enged. * * * A tradiczióról szólottam imént. Ki kell jelentenem, hogy egész életem tanúsága szerint a lelkészi és nem-lelkész elemek békés együttműködésére igyekeztem mindig s igyekszem a jövőben is a kiforrott egyházi jogszokások és tételes törvények szigorú szemmeltartásával. Soha semmiféle néposztálylyal, vagy társadalmi réteggel nem kerestem és nem keresem az ellentéteket. Igaz tiszteletben tartottam és tartom egyházunk nagynevű világi vezérférfiainak és ezek családjainak egyházvédő és -erősítő tradiczionális munkáját. De e mellett nem csinálok titkot abból, hogy szerencsésnek, áldásosnak, üdvösnek csak azt a működést jellemezhetem, a mely tiszteletben tartja a mások jogait is és ez alapon az evangélikus egyházi ügykezelésben döntő szerepet juttat a gyülekezeti autonómiának. Mert ne feledjük, m. t. egyházkerületi Közgyűlés, hogy mi az esperességen, a kerületen, az egyetemes közgyűlésen mintegy retrospektiv formában bíráljuk, összegezzük és tekintjük át azt az életet, azt a tulajdonképeni egyházi életet, a melynek fészke a gyülekezet, az egyházközség. Ott hirdettetik Isten igéje és szolgáltatnak ki a szentségek, ott száll az Úrhoz a hívek fohásza, ott épülnek iskolák és templomok az Úr dicsőségére, ott létesít Istennek tetsző