Tiszai Evangélikus Egyházkerület jegyzőkönyvei 1911–1913

1911. május

36 Tehát küzdeni, munkálkodni, fáradni, alkotni kívánok a Jézus Krisztus nevében és bízva bízom hozzá, hogy megsegít az Úr! * * * Mély megilletődéssel és hálával fogadom megválasztásomat, a melynek lelkem egész világát lebilincselő ténye szankczionálja az egyházi élet felől sajtóban és tanácskozási asztaloknál kifejtett felfogásomat, eddigi működésem irányát. Keresni és követni kívánom tehát ezentúl is mindennel és mindenkivel szemben az igazságot, a hitet, a szeretetet, a békességet. S ha az igazságot keresem és annak ujjmutatásából az egyházi közéletre hasznos következtetéseket kivánok levonni, lehetetlen meg nem állapodnom mindjárt magánál a lezajlott választási küzdelemnél. Oh, mert ha a feladatnak azt az óriási körét, a melyet egyházkerületünk általam oly mély hálával és alázattal fogadott bizalma rótt reám, azon előzmények szerint bírálnám el, a melyek a választási küzdelem során annyi sok sebet szakgattak fel, kétségbeesetten kellene itt állanom és segedelmet kérnem az Úrtól az egyház nyilvánvalóvá lett romlása felett, mert az egyháztól idegen szellem térfoglalását, idegen szokások, békedúló, viszályszító, pártos szellem uralomrajutását kellene látnom, a mely nem a jog és alkotmány igazságára támaszkodva, a Krisztus egyházához méltatlan utakra tévedett, és akkor fájdalomnál egyéb nem lehetne osztályrészem, mert akkor nem a tenni és hatni vágyó vezérek nyugodt szemléletével tekinteném át az előttem álló munkatért, de a kétségbeesett próféták siralmaival kiáltanám: lehullott a mi békességünk koronája, jaj, óh jaj minékünk! De bízva abban, hogy a romok felett mindenütt új élet fakad, bízva abban, hogy egyházkerületünk egészséges szellemű közvéleménye máris felháborodással tiltakozik a küzdelem megtörtént elfajulása ellen, bizva abban, hogy ez az egészséges közszellem a jövőben merőben lehetetlenné fogja tenni hasonló választási fegyverek használatát: a senkivel szemben kivételt nem tevő béke és szeretet jegyében megnyugodott lélekkel veszem kezembe egyházkerületünk kormányrúdját. * * * Mindenekelőtt vallom és kijelentem, hogy én a protestáns püspöki állást nem az azzal járó hatalom és rang, de a velejáró