Tiszai Evangélikus Egyházkerület jegyzőkönyvei 1911–1913

1911. május

35 zászlajával, kezünkben a kormányrúddal háborúságokon és nélkülözéseken, akadályokon és bonyodalmakon keresztül abban a tudatban mind előbbre és előbbre hatolni, mindig lelkesülni, mindig lelkesíteni abban a szent tudatban, hogy „e jelben győzünk" — óh lehet-é ennél szentebb, de egyúttal nehezebb, áldottabb, de egyúttal munkásabb életfeladat?! És ha végigtekintek elődeimnek fényes névsorán, a reformátori lelkű Xylander István és Zabler Péter, a hite szabadságáért akár vértanúi halálra is kész Pákh Mihály, a pátens ellen diadalmas harczot vívott, bölcs és áldott-emlékű Máday Károly, a szerény eszközökkel, de törhetetlen erélylyel és puritán protestáns főpásztori szellemével nagy alkotásokra hivatott Czékus István és magasröptű szellemével, fénylő főpásztori tulajdonaival, országos tekintélyével, személyisége hódító varázsával, lankadatlan, alkotmányos egyházhű tevékenységével sziveken és elméken kitörölhetetlen mély nyomokat hagyó Zelenka Pál nevein, a kiknek a magyar protestáns egyháztörténelem legfényesebb lapjain tündöklő nevei mind egy-egy mértföldjelző a tiszai egyházkerület megalakulása, megpróbáltatása, megerősödése, egygyétömörülése, fejlődése és virágzása különböző korszakában: valóban elfogódottság, 'kétség és aggodalom szállja meg lelkemet, ha vájjon én vagyok-é a Krisztus ama jó vitéze, a kinek a győzelem reményében lehet útra kelnie, kezében a vezér zászlajával, amaz égi jelben folytatandó küzdelemre?! Ám, ha valakinek, e pillanatban éppen nekem csüggednem r nem szabad. Hívtatok, az Ur Jézus Krisztus nevében szólítottatok: íme, eljöttem! Azt tanultam ős-papi családom történetéből, arra tanított meg áldottlelkű nevelőatyám, Geduly Elek Ferencz igaz evangéliumi szívből fakadó gyakori intelme, azt tárták elém nagynevű főnökeim, Thébusz János és Farbaky József és áldottemlékű atyai nagybátyám, majdan később munkatársam, Bartholomaeidesz János példája, hogy minél magasabb hivatás vár valakire a Krisztus országában, annál közelebb a remény Isten kegyelme által leendő megsegíttetésére. És a mit az én ifjúságom földje, Nógrád, szelid halmainak és virágos rétjeinek halhatatlan emlékű nagy költője, Madách Imre zengett, ott cseng lelkemben égi biztatásként, ott lelkesít amaz, életem jeligéjéül választott gyönyörű szózat: ember, küzdj és bízva bízzál! 3*