Tiszai Evangélikus Egyházkerület jegyzőkönyvei 1911–1913
1912. július
— 10 — alapon álló, törvényerejű utasításaimat, amelyeknek pontos végrehajtásáért jegyzőkönyvileg tettem felelőssé az egyházközségi elnökséget, az egyháztanácsot és az esperes urakat, minden ellenmondás (és a mi ilyenkor meg sem is engedhető, minden nagyobb vita) nélkül, illő tisztelettel és bizalommal fogadták úgy a lelkészek, mint az egyháztanács a maga egészében. Általánosságban annyit jelezhetek, hogy ez utasítások túlnyomó része a lelkészi hivatali ügykezelés tökéletesítésére, egyes bűnös népszokások elleni szívós küzdelemre, főként Brassóban róm. kath. jellegű ünnepnapok megszüntetésére, a kerületi stóla behozatalára, az állami munkásbiztosító intézmény népszerűsítésére, az adott viszonyok szerint egyháztársadalmi egyesületek alkotására, kirívó adóztatási vagy tehermegosztási eljárások igazságossá tételére, az egyházi és iskolai épületek megfelelő karba hozatalára stb. stb. vonatkoztak. Vajha minden utasításom teremne annyi gyümölcsöt, amennyinek beéredésére a gyülekezetek és bennök isten országa javáért én vallásos szívem meleg fohászával kértem és kérem szüntelen az égi kegyelem Atyját! — Az engem körülvett szereteten kívül ebben látnám meg igazi megjutahnaztatását egyházlátogatási körútamon kifejtett és az Úrért és az ő szent országáért lelkes örömmel áldozatúl adott fáradozásaimnak! . . . Kiirthatatlan meggyőződésemmé vált, amelyet a tapasztalatok ereje bennem szinte acélossá kovácsolt, hogy a püspöknek minden egyéb hivatali teendőjével százszorosan felér — és ezért semmi, de semmi egyébbel nem pótolható — az általa végzett canonica visitatio. Épen azért, amennyire csak a túlhalmomozott irodai teendők és az egészségi szempontok megengedik, a megkezdett úton igyekszem Isten segedelmével tovább haladni és — ha csak. lehetséges lesz, — még ez őszön a liptói esperességnek legalább kisebb részét meglátogatni. A midőn még jelzem, hogy jelen közgyűlésünk nagy feladatai közzé fog tartozni a jövő évben összehívandó zsinat költségeiről való gondoskodás, továbbá, hogy anyagi erőnkhöz mérten igyekeztem felkarolni a máramarosi, beregszászi, szabolcsi és romániai missiók ügyét, kerületünk és egyetemes egyházunk egyéb közérdekű ügyeit illetőleg utalva a m. t. közgyűlés tagjait a „Résztvettem" rovat alatt a sablonostól eltérő bővebb tudósításra és az „Intézkedések" rovat alatt foglaltakra, — legyen szabad még röviden