Tiszai Evangélikus Egyházkerület jegyzőkönyvei 1911–1913

1912. július

kiemelni az elmúlt közigazgatási esztendő főbb öröm és gyásznapjairól való megemlékezést. Emlékezzünk meg elébb veszteségeinkről. Kerületi közgyűlésünk, amely a múlt évben megelőzte a bányai egyházkerület közgyűlését, még eddig nem foglalkozhatott azon, közegyházunk szempontjából nagy veszteséget jelentő ténnyel, hogy Dr. Zsilinszky Mihály, legillusztrisabb egyházvezéreink egyike, a bányai egyházkerület múlt évi közgyűlésén váratlanéi, az egyházszerető szívek őszinte fájdalmára, bejelentette évek hosszú során át nagy dicsőséggel, lankadatlan buzgósággal, országos tisztelet és hálás ragaszkodás babéraitól körülövezetten betöltött kerületi felügyelői állásáról történt lemondását. E bejelentésnek szinte megdöbbentő hatásába keserű veszteség érzetével vegyültünk el mi is, tudva és érezve, hogy kevés egyházvezérünk szolgálata hatott ki oly áldásosán nemcsak szorosan vett működési körére, de az egész magyarhoni evang. egyházegyetemre, mint épen a Zsilinszky Mihályé. Illő, hogy érdemkoszorúzott egyházvezéri állásától való megválása után mi is odalépjünk azok sorába, akik előtte leróvjuk az egyetemes egyház alkotó részeinek háláját és megkérjük arra, hogy felette becses, értékes és áldásos érdeklődését és közreműködését ezután se vonja meg közegyházunk nagy feladataitól. A döbbenet és fájó veszteség érzetével hatott mindannyiunkra vései Véssey Sándor dunántúli egyházkerületi felügyelő folyó évi május hó 2-án élete 74-ik, egyházkerületi felügyelői működése 3-ik évében bekövetkezett váratlan halála. A Radók és Ihászok szellemi örökében az ő mély bölcsessége, nemes áldozatkészsége oly sok hálára és elismerésre kötelező kiváló tulajdonsággal működött, hogy váratlan, gyászos halála a villámcsapás erejével hatott mindannyiunkra. A megdöbbentő gyászesetről későn értesülvén, kerületünk részvétének nyilvánításáról csak távirati úton, majdan külön részvétsorok küldésével tudtam gondoskodni. Jelen közgyűlésünk feladata lesz a mélyen sújtott gyászoló családnak és egyházkerületnek határozatilag is kifejezni a fájdalmas órákban való együttérzést. Ugyancsak fájó veszteség érzetével lelkünkben vettünk hírt id. Sztehlo Jánosnak, az eperjesi egyház 50 évig volt lelkészének, a volt VI. sz. kir. városi egyházmegye 30 éven át áldásosán működött főesperesének, 4 hónapig kerületünk püspökhelyettesének,