Tiszai Evangélikus Egyházkerület jegyzőkönyvei 1911–1913

1912. július

. . . . Ezeknek tiszteletteljes jelzésével rátérek évi jelentésem érdemére. * * * Akár egyetemes egyházunk, kerületünk, esperességeink és intézeteink, akár a püspöki hivatal szempontjából induljak el beszámolómban, a lezajlott közigazgatási időszakot mindenkép a komoly munka és megfeszített igyekezet időszakának minősíthetem. Mindazok, akiknek tevékenységétől egyetemes egyházunk és egyházkerületünk javának előmozdítása függ, a komoly kötelességteljesítés magaslatáról indultak el cselekedeteikben. Maga az egyetemes egyház lényegbevágó, fontos határozataival, a közös prot. bizottság űtján, és külön is az egyetemes közgyűlés képviseletében a magas kormányhoz intézett felterjesztéseivel igyekezett a jogegyenlőség és viszonosság elvi és gyakorlati erősségeinek megszilárdítására. Utalok e részben az egyetemes közgyűlés jegyzőkönyvének 5., 13., 14., 15., 16., 17., 22—23., 25—26., 49., 52., 108—109., 116., 135. stb. pontjaira, amelyek egyfelől élesen kidomborítják azt a tényt, hogy egyetemes közgyűlésünk, a mint az másként nem is lehet, teljes erélylyel védelmezi egyházunk törvénybiztosította jogait, egyházalkotmányunk önkormányzati hatáskörét, — másfelől követendő példaként áll előttünk a komoly és nagy kérdések beható tárgyalása és lelkiismeretes feldolgozása tekintetében. Az autonomikus jogok védelmének szüksége főként tanügyi téren lép hova-tovább előtérbe, holott is az államsegélyes rendszer következtében egyre jobban elmosódnak az egyházi önkormányzatot az állami ellenőrzési és felügyeleti hatáskörtől elválasztó határvonalak. Meglátszik ez a m. é. egyetemes közgyűlés jegyzőkönyvén is, amelynek számos lapja a tanügygyei, s ezen belül az autonomikus álláspont gyakorlati érvényesítésével foglalkozik. Helyesen teszi-e az állam, hogy egy-két száz korona segély ellenében magának iskolaügyünkbe oly mély beavatkozást igényel és — a részünkön az anyagiakban fennálló kényszerhelyzet miatt — magának e beavatkozást ki is kényszeríti: más kérdés. Hitem szerint a valláserkölcsi alapokon felépült államrendszer békés és áldásos megvalósulásának végső, nagy célja, amelyért és amelyben állam