Tiszai Evangélikus Egyházkerület jegyzőkönyvei 1911–1913

1912. július

és egyházak egymásnak kezet nyújtva haladhatnak egyre előbbre, kizárja azt, hogy az önkormányzati hatáskör épségben tartása mellett természetszerű érdeklődésre és buzgó öntevékenységre sarkallt tényezők odaadását épen az önkormányzati hatáskör fokozatos szűkítése által elsorvasszuk. Pedig — ez a valóság! — ez így megy. És hogy mennyire így, meg fog róla győződni a méltóságos és főtisztelendő egyházkerületi közgyűlés is — a tanítóképzőintézetek vizsgálati rendszerére vonatkozó miniszteri leírat tárgyalásánál. r Am én, a mikor az egyetemes közgyűlésnek autonomikus jogaink megvédésére irányuló törekvéseivel szemben teljes elismeréssel adózom, nem habozom egyúttal felvetni azt a kérdést: nem mulasztottuké el a múltban azt a kellő időpontot, a mikor még a siker nagyobb reményével kelhettünk volna síkra iskolaügyi autonomiánk védelmében? A mikor az első tételes törvény javaslata látott napvilágot, a mikor az első miniszteri utasítás jelent meg, amely újabb és újabb értékes alkatrészeket tördelt le autonómiánkból: tudtunk-e eléggé előrelátók, utánajárok, óvatosak és határozottak lenni a jogainkat és hatáskörünket érintő törekvések ellensúlyozásában ?! . . . Meggyőződésem szerint nagy baj az mi nálunk, hogy többnyire, sőt majdnem kivétel nélkül befejezett tények elé állíttatjuk magunkat és összeköttetéseinket, amelyek pedig nekünk ép annyira rendelkezésünkre állanak, mint bármely más egyház vezetőinek, nem használjuk fel a lényegbevágó kormányzati törekvések és törvényalkotási célzatok idejekorán való megismerésére és ahol kell, ellenhatások kifejtésére, — amelyek között nézetem szerint, nem a legutolsók közzé tartozott volna és tartoznék annak megalkuvást nem engedő hangoztatása, hogy a mikor az 1848. XX. t.-c, 2-ik és 3-ik §§-a nekünk iskolai szükségleteink anyagi ellátásának terén az állammal szemben jogokat és törvényes igényeket biztosított, ugyanakkor távol állott a törvényhozó szándékától, hogy ezért csérébe meglevő önkormányzati jogok feláldozását követelje — amit ismétlem, a józan és bölcs államraison szempontjából nem is lehetett és lehet megtennie. Mi volná tehát e részben a teendő? Hol keresse evang. egyházegyetemünk a törvényes orvoslás módját? Nézetem szerint itt is áll, ami más téren: — nem elaprózni az erőket, a felterjesztéí*