Tiszai Evangélikus Egyházkerület jegyzőkönyvei 1911–1913

1911. május

29 előtted álló nagy feladatok láttára kétkedve mérlegelnéd erődet, mint a hogy ez becsületes embernél — szemben az óriási munkakörrel — nem is lehet másképen, emelt fővel állj meg Testvér 0 előtte, ki az „egyedüli út és útmutató az Atyához", a Te Megváltó Jézusod előtt. Lelkedet mennyei malaszttal, vigasztalással, legyőzhetetlen erővel töltse el az ő szent evangeliuma, melyben oly biztatólag, bájosan szól benne bízó hívéhez, Hozzád: „én elbocsátalak Tégedet annak aratására, melyben nem Te munkálkodtál; egyebek munkálkodtak. Te az ő munkájokba állottál" (Ján. 4., 38.). Aratni ott, a hol nem mi vetettünk, közfelfogás szerint, nem nagy érdem és olykor kétes értékű dolog; de aratni nagy elődök vetette mag vetését, úgy, hogy buzgó magvető munkában folytatólag a kortársak s az utónemzedék javára mi készítjük elő az új aratást, világ és egyház felfogása szerint jó és nemes munka, mely, mint magvetés, áldásos aratásra számíthat, mert mondja az Úr: „az én beszédem nem tér vissza üresen én hozzám, hanem megcselekszi, a mit akarok és szerencsés / lészen azoknál, a kikhez küldöttem'

1 (Esaiás 55., 11.). „Szerencsés" volt az Úr beszéde eddig is ott, a hová Te azt elvitted eddigi lelkipásztori működésedben az igazságot szomjúhozó hívekhez. Bizonyítéka ennek virágzó, szép nyíregyházi egyházad, kerületed eddigi bizalma (főjegyzőség), a mai ünnepély, mely a hívek a múltra vonatkozással elismerésének, a jövőre nézve bizalmának lelket emelő megnyilatkozása. Tudományosan képzett, nagytehetségű férfiúnak ismerünk mi Tégedet, ki szerzett ismereteid kincseit eddig is sikerrel és áldásosán gyümölcsöztetted mindenütt, a hová lelkipásztori kötelességed hívott s örömmel jelzem, hogy ha a világ olykor protestáns, szerény lelkészeinkről gúnyosan úgy nyilatkozik, hogy azok ósdiak, maradiak, a korral s a kor követelményeivel s képzettségével lépést tartani nem tudók, jól esett lelkemnek, jeles lelkészeink gárdáján végigtekintve, a jelesek között is a Te kimagasló alakodat látnom, mint olyant, ki nemcsak az igazi vallásosságnak, de a józan felvilágosodásnak és művelődésnek is buzgó előharczosa. Mert Te jól tudod, k. T., mit használna Neked, az evang. püspöknek a világ összes bölcseinek tudományossága, ha azt meg nem alapozná s ha azt be nem tetőzné a Krisztus evangeliuma kincsesházában rejlő isteni igazságoknak alapos ismerete,' mely nélkül