Tiszai Evangélikus Egyházkerület jegyzőkönyvei 1906–1910

1910. augusztus

218 lankadni nem fogunk es igy együtt küzdve, együtt áldozva szüntelen, gyámintézetünk áldott életének biztosítjuk a jövő félszázadot: soha ki nem apadó áldás forrásaként, a szenvedők, az elhagyottak javára, egyházunknak, hazánknak üdvére . . . Mélyen tisztelt Közgyűlés! Ez ünnepi esdő imádságunk. Jubiláris közgyűlésünket megnyitom a vallásos fohászszal: ez esdő imádságot hallgassa meg Isten: jubiláló gyámintézetünk éljen, erősödjék, viruljon örök időkön át: Egyházi elnök indítványára a közgyűlés világi elnökünk mindenkit lebilincselő megnyitó beszédét egész terjedelmében jegyzőkönyvébe iktatja, a nagy nap emlékeül. 6. Materny Lajos egyházi elnök a következőkben terjeszti elő évi jelentését: Mélyen tisztelt egyházkerületi gyámintézeti közgyűlés! / Eben-Haézer: „Mindeddig segítséggel volt nekünk az Ur!" (I. Sám. 7., 12.) Ha a gyámintézet félszázados múltjára, küzdelmeire, áldásos s egyházmentő munkájára ma visszatekintünk: lehetetlen, hogy hálaadó fohászszal ne valljuk: „Mindeddig segítséggel volt nekünk az Ur!" A némethoni Gusztáv Adolfegylet, mely a német országos egyházak protestánsait az egyházmentés munkájában egyesitette s amely az idők folyamán áldásos működését az egész föld kerekségére terjesztette ki, sikeres eredményeivel megmutatta, hogy a kicsiny erők egyesítésével mily áldásos munkát lehet végezni. Székács József pesti lelkész, majd bányakerületi szuperintendens fellelkesülve a példán, kiadta már 1842-ben a jelszót: alakítsunk közös protestáns Gusztáv Adolf-fiókegyletet! Hogy mennyire figyelemreméltónak találták az egyhá z vezető körei a Székács által felvetett eszmét, semmi sem bizonyítja jobban, mint az a körülmény, hogy az 1843. évi egyetemes közgyűlés már behatóan foglalkozott a Székács József eszméjével s bizottságot küld ki a Gusztáv Adolf-egylethez hasonló egylet statútumainak kidolgozására s annak a mérlegelésére, miként lehetne