Tiszai Evangélikus Egyházkerület jegyzőkönyvei 1906–1910

1910. augusztus

219 azt a külföldivel való összeköttetésbe hozni. A bizottság elkészítette a statutum-tervezetet s Geduly Lajos, akkor még ochtinai lelkész szózatot bocsát ki a létesítendő „gyámintézet" érdekében s üdvözli, mint egy egyházi közalap első kövét. De ugylátszik, az időteljessége még nem érkezett meg. Székács nemes szándékát nem értették meg mindenhol s az eszme s annak érdekében elhangzott és kibocsátott szózatok nem találtak a lelkészeknél mindenütt visszhangra. Másrészt a czenzura sem nézte jószemmel a kezdeményezést és nem engedte a Székács felhívását sem kinyomatni, melyet a létesítendő gyámintézet érdekében az espereseknek akart szétküldeni. Az egyháziaknak akadékoskodása és a világiaknak kötelességmulasztása egyfelől, a kedvezőtlen országos politikai viszonyok másfelől megakadályozták, hogy az eszme testet öltsön. Luther halálának háromszázados évfordulóján, 1846. évi február 18-án tartotta az egyetemes bizottság utolsó ülését. Ezzel — ugy látszott — hogv a gyámintézet meghalt, mielőtt megszületett volna. Csak Székács József bizott a gyámintézet feltámadásában. Midőn a pátens visszavonása egy kedvezőbb kor hajnalhasadását jelezte, az első határozó, buzdító lökést a gyánhntézet ügyének a Kőszegen tartott 1860. évi dunántuli kerületi gyűlés adta, mely a gyámalap létesítését kimondja. Székács József átdolgozza a dunántuli alapszabályokat s az egyetemes gyűlés elé (1860 okt. 10.) terjeszti, mely az elfogadott alapszabályok alapján kimondja a gyámintézet létesítést és elnökévé Székács Józsefet kéri fel. A melléje adott bizottmánynyal munkához lát; folyamodására Benedek táborszernagy kormányzó nyomban megadja az engedélyt az alakulásra és gyűjtésre. A kerületekben is megkezdték a szervezést és bár támadtak is némi véleményeltérések és talán félreértések is, a gyámintézetet néhány év alatt a Gusztáv Adolf-egylettől egészen önálló segélyegyletté szervezték. Székács József lankadást nem ismerő kitartása kellett ahhoz, hogy a kicsiny mustármagból terebélyes fa fejlődjék és ki gondolta volna az első félszázad elején, hogy annak végén 40.000 koronánál többet fog tudni segély ekül kiosztani.