Tiszai Evangélikus Egyházkerület jegyzőkönyvei 1906–1910
1910. augusztus
164 miniszteri rendelet szigora keveseket ugyan, de ezek között igen érdemes egyéneket érint, kéri a kerületi közgyűlést, ezen tanítók ügyét tegye magáévá s a közös protestáns ügyeket intéző bizottsággal karöltve, hasson a kormánynál oda, hogy a közoktatásügyi kormány e rendelet rideg szigorát enyhítse a méltányosság s talán az igazság szempontjából is várható oly elbánással, melylyel ezen tanitók, ha már állásaiktól válniok is keik legalább az 1891. évi XL1II. t-cz. adta nyugdíjjal mehessenek jól megérdemelt nyugalomba; a liptói egyházmegye pedig azt kéri felterjesztésében, kerestessék meg a magas kormány, hogy ezen tanitók helyzete törvényhozásilag orvosolcasse'k s ennek megtörténtéig ezen rendelet ne hajtassék végre. Az e tárgyban meghallgatott előadói véleményes javaslat szerint a vallás- és közoktatásügyi miniszternek f. évi junius 21-ikén 61956. sz. alatt kelt, az 1907. évi XXVII. t. czikkre támaszkodó rendelete azon részében, melylyel kimondja, hogy a nem képesített vagy nem szabályszerűen képesített tanitók f. évi szept. 30-ig nyugdíjaztassanak, illetve tanítói állásukról eltávolíttassanak, törvényes, sőt bizonyos tekintetben szükséges is, daczára annak, hogy ez a rendelet több kiváló, a nevelésügy körül érdemeket szerzett egyént is érint, de ama részében, melylyel kimondja, hogy ezek a tanitók csak méltányosságból fognak az 1893. évi XXVL t.-cz alapján igényelhető minimális javadalom után megállapítandó nyugdijjal elláttatni, méltánytalan, sőt igazságtalan is, amiért javasolja, a kerületi közgyűlés írjon fel az egyetemes közgyűléshez, miszerint a közös protestáns ügyeket intéző bizottsággal karöltve hasson oda a magas kormánynál, hogy ezen tanitók közül azok, kik a tanitói nyugdíjintézetnek rendes tagjai, szolgálati éveik arányában az 1891. évi XLIII. t-cz. és az 1907. évi XXVII. t.-cz. 11. §-ában megállapított nyugdijjal mehessenek jól megérdemelt nyugalomba mert bár az 1868. évi XXXVIII. t.-cz. 133. §-ában megjelölt szabályszerű tanitói oklevél is egyik lényeges kelléke a nyugdíjintézetbe való felvételnek, ezzel szemben elvitázhatlan tény az, hogy az 1875. évi XXXII. t.-cz. 2. §-ának ezen rendelkezésén maga a kormány enyhített, mikor a múltban igen sok oklevél nélküli tanitót nemcsak felvett a nyugdíjintézet köte-