Tiszai Evangélikus Egyházkerület jegyzőkönyvei 1906–1910

1910. augusztus

165 lékébe, hanem ezek közül igen sokat az 1891. évi XLIII. t.-cz. alapján és az 1907. évi XXVII. t.-cz. 11: §-ának figyelembevételével nyugdíjazott is; ha ezekre méltányosnak és jogosnak látta a magas kormány a most idézett törvényczikke«k alkalmazását, akkor ugyanezen méltányosság és osztoigazság alapján ebből az következik, ho^y mindazok, kik ezen az alapon vétettek fel a nyugdíjintézet kötelékébe, ugyanazon elbánásban részesittessnek, annyival is inkább, mert megállapított nyugdíjigényük után az illetékeket a nyugdíjintézetnek éppen ugy fizették, mint oklevélnélküli, vagy nem szabályszerűen, de már nyugdíjazott kartársaik; — ezenfelül az 1907. évi XXVII. t.-cz. akkor, midőn kimondotta, hogy 1910 szeptember 30 tél rendes tanítói oklevél nélküli tanitó már nem működhetik, nem czélozhatta azt, hogy azon tanítók, kik miniszteri rendeletek alapján, de szabályszerű képesítés nélkül vétettek fel. a nyugdíjintézetbe, miniszteri rendeletekkel szerzett jogaikban hátrányt szenvedjenek, — ez nem lehetett és nem is volt czélzata a törvénynek azért sem, mert ha a 61956. szám alatt kelt rendelettel .meg lehetne dönteni mindazon miniszteri rendeleteket, melyekkel ezek az oklevél nélküli vagy nem szabályszerűen képesített tanítók a nyugdíjintézetbe felvétettek, melyekkel a nyugdíj intézeti járulékok ki rovattak, akkor a már nyugdíjazott oklevél nélküli tanítóktól a nyugdijat is el lehetne vonni, vagy lejebb lehetne azt szállítani, akkor nemcsak nem volna biztositva az egyesnek rendelettel szerzett joga, hanem a miniszteri rendeletekben való bizalom, ezek hitele is inogna meg. ezt pedig nem akarhatja és kétségkívül nem is czélozza a magas minisztérium. Figyelemmel arra is, hogy a tanítói nyugdíjintézet nem nyerészkedésre alapított pénzintézet, mely csak a rideg számításra alapítja ügyeit, hanem humánus intézmény, amelyet éppen ezen jellege miatt az állam évről-évre nagy összegekkel és azért segélyez, hogy a népnevelés és oktatás terén elfáradtaknak öreg napjait tűrhetővé tegye, tehát ezen intézmény szellemével is ellenkezik a megszerzett magasabb nyugdíjigénynek az 1893. évi XXVI. t.-cz.-ben megállapított legkisebb javadalmi összegre leszállítása, de ellenkezik ezen intézet szellemével azért is, mert ezek az oklevélnélküli vagy nem szabályszerűen képesített